Szinte egész életemben külföldön dolgoztam, hogy támogassam a lányaimat. Néhány nappal ezelőtt érkeztem hozzájuk, hogy együtt ünnepeljük a karácsonyt és az újévet. 7.000 eurót hoztam, amit az utóbbi hónapokban takarítottam meg. De a lányok még csak ránéztek sem ezekre a pénzekre.
– Anya, komolyan beszélnünk kell. Nincs szükségünk a pénzedre.
Gyanakodtam, és nem értettem, mi történik. De amikor a nagyobbik lányom beszélni kezdett, a könnyeim eleredtek…
Folytatás alább ⬇️⬇️
A férjem meghalt, amikor a gyerekek még nagyon kicsik voltak. Egyedül maradtam adósságokkal és munka nélkül. Akkor a nagymamám azt tanácsolta, hogy menjek külföldre dolgozni.
Nem tudtam, hogyan hagyjam el a gyerekeimet, de a nagymamám biztos volt benne. “Menj, én majd vigyázok rájuk” – mondta. Így mentem el dolgozni Franciaországba. Borzasztó nehéz volt, de megcsináltam.
A keresetemet mind elküldtem a nagymamámnak, magamnak csak a legszükségesebbekre hagyva. Szerencsére a gyerekek jól voltak.
Amikor a lányok egyetemre mentek, kifizettem a tanulmányaikat és az albérleteiket. Idővel sikerült két lakást vásárolnom számukra.
Néhány nappal ezelőtt érkeztem hozzájuk, hogy együtt ünnepeljük a karácsonyt és az újévet. 7.000 eurót hoztam, amit az utóbbi hónapokban takarítottam meg. Azt gondoltam, hogy megosztjuk, és ők a saját szükségleteikre költhetik.
– Drágáim, ez a karácsonyi ajándékom nektek.
– Anya, nem kell a pénzed – válaszolták.
– De… miért? Mindent ezért tettem értetek.
– Anya, ez a te pénzed. Egész életedben dolgoztál értünk, és elhanyagoltad magad. Szeretünk téged, és azt akarjuk, hogy boldog legyél.
Nem tudtam, mit mondjak. Mintha egyszerre megkönnyebbültem volna. Elmentünk együtt szépségszalonba, majd vásárolni. És az újév alkalmából úgy döntöttünk, hogy elmegyünk pihenni a hegyekbe.
Most boldog vagyok. Úgy tűnik, hogy ők is támogatni akarnak, ahogy én őket egykor. Ez egy új szakasz az életemben, tele szeretettel és gondoskodással.
