Az újszülött fiam, aki a kórházban feküdt, bizonyos napokon hirtelen rosszul lett: kamerákat szereltem fel a kórteremben, és amikor megnéztem a felvételeket, teljesen megrendültem 😱😱
Az újszülött fiam majdnem egy hónapot töltött a kórházban. Légzési problémái miatt gépekre volt kapcsolva, és minden nap rettegtem a legrosszabbtól. Ez volt életem legnehezebb hónapja.
Imádkoztunk, hogy túlélje. De hamarosan furcsa mintázatot vettem észre.
A hét bizonyos napjain az állapota hirtelen rosszabbodott. A gépek csipogni kezdtek, az értékek zuhantak, az orvosok pedig pánikszerűen rohantak be a szobába.
Aztán — minden újra stabilizálódott.
Azt hittem, csak véletlen. De aztán feltűnt valami aggasztó: ezek a rosszullétek mindig akkor történtek, amikor ugyanaz az ápolónő volt szolgálatban — egy hatvan év körüli nő.
Amikor ő nem volt ott, a baba jobban lett. Véletlen? Vagy valami több?
A szívem nem talált nyugalmat. Éreztem, hogy meg kell tudnom az igazságot. Felszereltem egy rejtett kamerát a kórteremben — ez volt az egyetlen módja, hogy megtudjam, mi történik, amikor nem vagyok ott.
Amikor megnéztem a felvételt, teljesen megrémültem attól, amit láttam 😱😢
(A folytatás az első kommentben 👇👇)
A képernyőn az ápolónő a babám fölé hajolt, halkan suttogott neki valamit, majd… elővett egy kis fiolát a zsebéből, és folyadékot öntött az infúzióba.
Néhány másodperccel később a gépek csipogni kezdtek — a gyermek fuldoklott.
A nő nyugodtan nézte, anélkül hogy segítséget hívott volna. Csak percekkel később tett úgy, mintha pánikba esett volna, és riasztotta a személyzetet.
Rémülten mutattam meg a felvételt az orvosoknak.
Kiderült, hogy ez az ápolónő évekkel ezelőtt elvesztette a saját gyermekét — a csecsemő a karjaiban halt meg. Ezután idegösszeomlást kapott, de sikerült elrejtenie az állapotát, és tovább dolgozott.
A kihallgatás során mindig ugyanazt a mondatot ismételgette:
— „Egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy más gyerekek élnek, miközben az enyém meghalt.”
A letartóztatása után sokáig nem tudtam aludni.
Valahányszor ránéztem a monitorra, ahol korábban a fiam feküdt, láttam a gépek villogó számait — és annak a nőnek az árnyékát.
És hálát adtam Istennek, hogy időben észrevettem mindent.
