Tavasszal 20 000 tyúktojást vontak ki a boltokból, mert nem voltak alkalmasak fogyasztásra 😲 Az összes tojást a városi hulladéklerakóra vitték, ahogy az ilyenkor lenni szokott, de három hónap múlva az emberek valami nagyon furcsát vettek észre 😱😱 Senki sem tudta előre, hogy egy egyszerű tojásból ilyen dolog történhet… 😯😨
Folytatás az első hozzászólásban 👇 👇
Tavasszal a városban egy látszólag hétköznapi eset történt. Az egészségügyi felügyelet közel 20 000 tyúktojást vont ki a boltokból.
A tojások nagy részét alkalmatlannak találták: lejártak, töröttek, piszkosak voltak. Mindet a városi hulladéklerakóra szállították, szögesdróttal kerített területre.
A teherautók a tojásos dobozokat a többi hulladékkal együtt lerakták. Néhány nap múlva az eső miatt a dobozok szétesettek, a madarak kikapartak néhány tojást, a többi egyszerűen eltűnt a szemét között.
A lakosok szinte azonnal elfelejtették az egészet.
De három hónap múlva történt valami, amit senki sem várt.
Kora reggel a hulladéklerakó őre észrevette, hogy a varjak nem szállnak le a szokásos módon a szerves hulladék halmára. Közelebb ment — és megbénult a meglepetéstől. A szeméthegyben valami mozgott.
Ezrek apró sárga pihék mászkáltak a rothadt burgonya és a joghurtos dobozok között. Kicsik, csipogóak, élők. Csibék. Nagyon sok volt belőlük.
Mindenütt ott voltak — a gumik között, műanyag palackok alatt, régi bútorok repedéseiben. Hogyan élhették túl? Hogyan keltek ki inkubátor nélkül, tyúk nélkül, gondozás nélkül?
A hír hihetetlen gyorsasággal terjedt el a városban. Az emberek eljöttek, hogy megnézzék a „csodát”. A tudósok tanácstalanok voltak: nem volt benne semmi logika. A hulladéklerakón nem voltak megfelelő feltételek a kikeléshez, pláne ilyen idő után.
A helyiek „a semmiből jött csibéknek” kezdték hívni őket.
A csibéket elkezdték hazavinni — egyesek sajnálatból, mások babonából.
És bár a hivatalos szervek nem találtak magyarázatot, a város lakói számára egyértelmű volt: ezek nem csak csibék voltak. Ez egy csoda volt, ami a szemét között született.
