Kivágtam a fiam családját a lakásomból, és nem bánom: itt van, miért

Kivágtam a lakásomból a fiamat, a mennyemet és három unokámat. Pont egy napot adtam nekik, hogy összeszedjék a cuccaikat és elhagyják a lakásomat. És egy cseppet sem bánom 😢 A rokonok elítélnek, rossz anyának neveznek, de nem érdekel, mit gondolnak mások. Egyszerűen nem bírtam elviselni, amit a házamban csináltak 😢 Elmondom a történetemet a kommentekben található linken ⬇️⬇️

Amikor a férjem, Orest meghalt, nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz egyedül maradni. Sokat dolgoztunk együtt, rendeztük a kis kuckónkat, terveztük, hogyan fogjuk ott tölteni az öregkorunkat.

De nem sikerült. Orestnek nem volt elég ereje, és bár a orvosok mindent megtettek, a szíve nem bírta tovább.

A halála után éreztem, hogy üresség keletkezett az életemben. De nem sokkal később a fiam azt javasolta, hogy költözzön hozzám. Azt mondta, hogy nehéz lesz egyedül, és ha mellettem vannak, mindig segítenek, ha bármi történne. Beleegyeztem.

A fiamnak és a feleségének nem volt saját lakásuk, és egy bérelt lakásban éltek. Az esküvő után három gyerekük született, és minden pénzük a család fenntartására ment.

Azt reméltem, hogy a gyerekekkel és unokákkal ki tudom tölteni az ürességet. De együtt élni velük elviselhetetlennek bizonyult. A gyerekek folyamatosan kiabálnak, figyelmet kérnek, és nem tudok pihenni.

Zaj, kiabálás, rohangálás reggeltől estig – mindez rémálommá vált számomra. A mennyem, bár kedves, nem boldogul a gyerekekkel és a háztartással. Mindenhol rendetlenség van – szétgurult játékok, elhagyott dolgok, én pedig mindig is szerettem a rendet.

Egyszer nem bírtam tovább, és azt mondtam a fiamnak, hogy ideje külön élniük. Ő már felnőtt, és úgy gondolom, eljött az idő, hogy átvegye a felelősséget a családjáért.

Felháborodott, és azt mondta, hogy van elég hely a lakásunkban, és nem akarnak elköltözni. De én határozottan kijelentettem, hogy pihenésre van szükségem, hogy elegem van a zajból és a rendetlenségből.

A fiam mérges lett. Még lakásfelosztást is kért, de egy jó ügyvéd segítségével meg tudtam védeni a jogomat a lakásomhoz. Ezt követően összepakolta a dolgait, és visszaköltözött a bérelt lakásába.

Most mégis én vagyok a bűnös, de tényleg így van?