A csomagellenőrzés során egy idős asszony bőröndjét vizsgálva a biztonsági tiszt valami furcsát vett észre a szkenner képernyőjén, és megparancsolta, hogy nyissák ki a bőröndöt: amit belül találtak, mindenkit sokkolt 😲😨
A nagymama fáradtnak, de jószívűnek tűnt. Az útlevél-ellenőrzésnél halkan elmondta, hogy a télre az unokáihoz utazik — rég nem látták egymást, hiányoztak neki, és úgy döntött, meglátogatja őket. Az iratok ellenőrzése után nyugodtan tolta régi, szürke bőröndjét a vizsgálati szalagra.
A biztonsági tiszt, egy fiatal egyenruhás férfi, figyelmesen nézte a szkenner monitorját. Unottan engedte tovább a bőröndöket egymás után, mígnem egy furcsa képet vett észre: az egyik bőröndben valami szokatlan volt.
– Egy pillanat… – morogta, közelebb hajolva a képernyőhöz. – Ez meg mi lehet ott?
Felemelte a fejét, és tekintete megállt az idős kendős asszonyon, akinek a furcsa bőröndje volt.
– Asszonyom, mit visz magával?
– Semmi különöset, – válaszolta szelíden. – Csak ajándékokat az unokáimnak.
– Asszonyom, – mondta a tiszt komoran, – látom, hogy nem mond igazat. Mi van benne?
Az asszony lesütötte a szemét. A kezei láthatóan remegni kezdtek. Látszott rajta, hogy fél.
– Nincs benne semmi… már mondtam.
– Akkor kénytelen leszek kinyitni a bőröndöt, – mondta határozottan a tiszt.
– Nincs joga hozzá! Nem mondom meg a kódot! – kiáltotta az asszony.
De már késő volt. A tiszt fogott egy fogót, a zár kattant, a bőrönd kinyílt — és mindenki megdermedt.
A bőröndben… 😱😲 Folytatás az első kommentben 👇👇
Bent három élő tyúk ült. Mellettük egy marék gabona és egy régi rongy hevert, amivel a nagymama valószínűleg letakarta őket az úton. Az egyik tyúk halkan kotkodácsolt, a másik próbált kimászni.
– Ezek… élő tyúkok, – mondta döbbenten a tiszt.
– Igen, – válaszolta nyugodtan a nagymama. – Mondtam, hogy ajándékokat viszek az unokáimnak.
– Asszonyom, tudja, hogy tilos állatokat papírok nélkül szállítani!
A nagymama mélyet sóhajtott:
– Csak azt akartam, hogy az unokáim friss levest ehessenek. Ott minden olyan drága, ezeket a tyúkokat én neveltem – háziak, jók…
A tiszt nem tudta, mit mondjon. Ránézett a kollégájára – az csak megvonta a vállát. Rövid megbeszélés után a szolgálatvezető úgy döntött, hogy a tyúkokat átadják a repülőtér állategészségügyi szolgálatának, az asszonyról pedig jegyzőkönyvet készítenek.
Amikor a dolgozók óvatosan kivették az állatokat a bőröndből, az idős asszony sírni kezdett.
– Bocsássanak meg, nem akartam semmi rosszat…
A tiszt gyengéden válaszolt:
– Megértjük, asszonyom. De a szabályok mindenkire vonatkoznak.
A tyúkokat karanténba helyezték, majd egy közeli gazdaság beleegyezett, hogy befogadja őket. A nagymamát végül engedték felszállni, de a „ajándékai” nélkül.
Közvetlenül a felszállás előtt halkan azt mondta a tisztnek:
– Mondja meg nekik, hogy ne feledkezzenek meg rólam – ezek a tyúkok az enyémek.
A fiatal férfi elmosolyodott, először azon a napon, és így válaszolt:
– Megígérem, asszonyom. Jó kezekben lesznek.
