A feleség felállt egy székre egy elegáns étterem közepén, a feje fölé emelte a pezsgőspoharát, és hangosan kijelentette: „Azzal a férfival töltöm az éjszakát, aki innen kidobja a férjemet.” A vendégek nevetni kezdtek, a férj pedig elsápadt a megaláztatástól. De néhány másodperccel később egy ismeretlen férfi felállt a szomszédos asztaltól, és olyat tett, amitől az egész étterem elnémult 😳
Aznap este Viktor úgy döntött, hogy meglepi a feleségét, ezért elhívta a város egyik legdrágább éttermébe.
Larisa imádta az ilyen helyeket. Sokáig válogatott a ruhák között, drága frizurát csináltatott, és már az étterem felé vezető úton is többször megkérte a férjét, hogy fényképezze le.
Az első fél óra nyugodtan telt.
Megrendelték a vacsorát, a pincér kihozta a pezsgőt, Viktor pedig már azt hitte, hogy legalább ez az este veszekedés nélkül telik majd.
De Larisa hirtelen megszólalt:
— Találtam egy csodálatos házat a tengerparton. Hatalmas terasza van, medencéje és saját kijárata a strandra.
Elővette a telefonját, és megmutatta férjének a fényűző villa képeit.
Viktor ránézett az árra, és azonnal megrázta a fejét.
— Larisa, ezt nem engedhetjük meg magunknak.
A nő arcáról eltűnt a mosoly.
— Még csak el sem gondolkodtál rajta.
— Nincs min gondolkodni. Egyszerűen nincs ennyi pénzünk.
— Neked soha nincs pénzed arra, amit én akarok.
Viktor nagyot sóhajtott.
Az ilyen beszélgetések egyre gyakrabban fordultak elő. Larisa állandóan új autót, ékszereket, utazásokat és drága ruhákat akart. Viktor jól keresett, de a felesége mégis úgy gondolta, hogy ez nem elég.
— Jól élünk, — mondta halkan. — Nem lehet állandóan egyre többet követelni.
Larisa hangosan felnevetett.
A szomszédos asztaloknál ülő vendégek közül néhányan feléjük fordultak.
— Jól? — kérdezte gúnyosan. — Egy igazi csóróhoz mentem feleségül, és még örülnöm is kellene ennek.
Viktor ránézett, és észrevette, hogy a körülöttük ülők már hallgatják a beszélgetésüket.
— Viselkedj normálisan, kérlek.
Ezek a szavak végleg feldühítették Larisát. Hirtelen felkapta a pezsgőspoharát, és váratlanul felállt a székre. Most már szinte az egész terem őt nézte.
Larisa a feje fölé emelte a poharat, és pimasz mosollyal kijelentette:
— Uraim, van egy ajánlatom. Hajlandó vagyok azzal a férfival tölteni az éjszakát, aki most azonnal kidobja innen a fukar férjemet.
Nevetés futott végig a termen. Valaki még tapsolni is kezdett.
Viktor mozdulatlanul ült. Az arca elvörösödött, az ujjai pedig ökölként szorultak a pohár köré.
Tudta, hogy a felesége csak meg akarja alázni idegenek előtt, de óriási erőfeszítésébe került, hogy visszafogja magát.
Ekkor hirtelen felállt egy körülbelül harmincöt éves férfi a terem túlsó végében lévő asztaltól.
Nyugodtan közelebb lépett, és Larisára nézett.
— Biztos az ajánlatában?
A nő gúnyosan elmosolyodott.
Láthatóan élvezte, hogy mindenki rá figyel.
— Természetesen.
Az ismeretlen elővette a telefonját. Egy perccel később pedig olyat tett, amitől mindenki teljesen megdöbbent az étteremben 😳😯 A történet folytatását az első kommentben találjátok 👇👇
Mindenki arra számított, hogy felhívja az étterem biztonsági őreit, vagy maga próbálja majd kivinni Viktort.
A férfi azonban tárcsázott egy számot, majd nyugodtan ezt mondta:
— Fiúk, gyertek ide. Mind a tizenöten kelletek.
Larisa abbahagyta a mosolygást.
— Ki volt az?
A férfi zsebre tette a telefonját.
— Az építőbrigádom. Tizenöt munkás éppen most fejezi be a műszakot a közelben. Maga azt mondta, hogy azzal a férfival tölti az éjszakát, aki kidobja a férjét. Úgy döntöttem, nem kockáztatok, és inkább segítséget hívok.
Több asztalnál is nevetés tört ki. Larisának azonban ez már egyáltalán nem tűnt viccesnek.
— Maga megőrült? Csak vicceltem!
— Furcsa, — válaszolta nyugodtan a férfi. — Egy perccel ezelőtt még azt mondta, hogy teljesen biztos benne.
— Ne hívjon senkit! Nincs szükségem senkire!
Ebben a pillanatban Viktor váratlanul nevetni kezdett. Az este folyamán először teljesen nyugodtnak tűnt.
A férfi lassan felállt az asztaltól, felvette a zakóját, és a vacsora árát a tányérja mellé tette.
Larisa leugrott a székről.
— Viktor, hová mész?
A férfi ránézett, és így válaszolt:
— Haza. Te maradj csak. Hiszen éppen most találtál valakit, aki hajlandó teljesíteni a feltételedet.
A mosoly azonnal eltűnt az arcáról.
Larisa a férje után rohant, de Viktor már a kijárat felé tartott.
Az ismeretlen utánanézett, majd hangosan ezt mondta:
— Ne aggódjon, most lemondom a munkásokat. Úgy tűnik, a férjét már nem kell kidobni. Magától is rájött, mikor van itt az ideje távozni.
