A fiatal királynő halála után az egész palota gyászba borult, testét aranyékszerekkel díszítve hajnalig a templomban hagyták a királyság legjobb harcosainak őrizete alatt… de amikor reggel a papok kinyitották a templom kapuit, odabent valódi borzalom várta őket 😨
Ami azon az éjszakán a templomban történt, máig rejtély maradt 😳
A fiatal királynő halála után az egész hatalmas palota mély gyászba merült. A hosszú folyosók, ahol még előző nap zene és nevetés hallatszott, most nyomasztó csendbe burkolóztak. A szolgák szinte hangtalanul jártak-keltek, az emberek kerülték egymás tekintetét, a falak mentén pedig több száz fáklya égett, olaj és füst szagával töltve meg a palotát.
A királyság lakói hitték, hogy az uralkodó lelke nem hagyja el azonnal az élők világát a halál után. Egy ősi hagyomány szerint a királynő testének egy teljes éjszakát kellett a szent templomban töltenie, hogy az istenek eldönthessék sorsát a túlvilágon. Hajnalig senkinek sem volt joga megzavarni az elhunyt nyugalmát.
A fiatal királynőt fényűző vörös ruhába öltöztették, amelyet arannyal és gyöngyökkel díszítettek. Fejére nehéz koronát helyeztek, nyakába pedig a dinasztia ősi nyakláncát, amely generációról generációra öröklődött. Arca nyugodtnak tűnt, mintha a nő csak aludna.
Késő este a testet a palota főtemplomába vitték.
Ez egy hatalmas kőcsarnok volt magas oszlopokkal, istenek szobraival és egy hosszú teremmel, amely eltűnt a sötétségben.
A falak mentén a királyság legjobb harcosait állították fel.
Magas, felfegyverzett férfiak álltak mozdulatlanul az oszlopok mellett aranypáncélban, lándzsákkal és kardokkal a kezükben. Még az ellenséges országok is féltek ezektől az emberektől, mert mindegyiküket személyesen választották ki az uralkodók védelmére.
Mielőtt bezárták volna a kapukat, a főpap még egyszer végignézett a harcosokon, majd lassan így szólt:
— Bármit hallotok ma éjjel, a kapukat nem szabad kinyitni.
A nehéz kőajtók bezárultak, és a templom teljes sötétségbe és csendbe merült.
Később néhány szolga esküdözött, hogy az éjszaka közepén furcsa hangokat hallott odabentről. De senki sem merészkedett be.
Amikor eljött a reggel, papok, szolgák, az őrség és maga az uralkodó is összegyűlt a templom előtt. A főpap megparancsolta, hogy nyissák ki az ajtókat az utolsó búcsúszertartáshoz.
De néhány másodperccel később a templomot rémült sikolyok töltötték be. Odabent… 😳 A történet folytatása az első kommentben található 👇
A királynő továbbra is a terem közepén feküdt lehunyt szemmel és nyugodt arccal. Aranyékszerei csillogtak a fáklyák fényében, mintha az éjszaka folyamán semmi sem történt volna.
De minden harcos, aki a templom őrzésére maradt, már halott volt.
Néhányan az oszlopok mellett feküdtek, mások közvetlenül az ajtóknál, fegyvereikkel a kezükben. Testükön nem volt seb, vér vagy harc nyoma. Úgy tűnt, mintha a halál egyszerre érte volna utol mindannyiukat.
A palotában azonnal suttogni kezdtek egy átokról.
Egyesek biztosak voltak benne, hogy az istenek magukkal vitték az őröket a királynővel együtt, hogy ne maradjon egyedül a túlvilágon. Mások azt mondták, hogy a papok szándékosan ítélték halálra a harcosokat egy ősi titkos szertartás miatt.
De sok évvel később egészen más magyarázatok jelentek meg.
Néhány tudós feltételezte, hogy azon az éjszakán egyszerűen elfogyott az oxigén a lezárt templomban. A hatalmas terem szinte egyáltalán nem szellőzött, a fáklyák hajnalig égtek, a nehéz ajtók pedig légmentesen zárva voltak. Talán a harcosoknak még idejük sem volt felfogni, hogy fulladozni kezdenek.
Van azonban egy részlet, amely máig jobban megrémíti az embereket bármi másnál.
Miért nem próbálta meg egyetlen felfegyverzett férfi sem kinyitni az ajtókat és megmenekülni.
És hogy valójában mi történt azon az éjszakán a templomban, azt már soha senki nem fogja megtudni.
A történet minden eseménye nem történelmi tény. Csupán a képzeletünk és művészi fantáziánk szüleménye.
