A halász meghúzta a drótot, és a sárból egy nagyon furcsa alakú tárgyat húzott ki: amikor lemosta róla a sarat, megdöbbent, amikor rájött, mi is az 😱😨
A halász kora reggel érkezett a partra, ahogyan szinte minden szombaton tette. Az ég már kitisztult, de a tegnapi vihar nyomai még mindenütt érezhetők voltak. Éjszaka heves eső esett, a szél egyenesen a partra hajtotta a hullámokat, és a tenger rengeteg hulladékot vetett ki a szárazföldre: deszkadarabokat, algákat, műanyag palackokat és néhány rozsdás vasdarabot.
A férfi lassan sétált a nedves agyagon gumicsizmában, és olyan helyet keresett, ahol nyugodtan leteheti a horgászbotját. Szeretett csendben horgászni, ezért mindig az emberektől távol eső helyeket választotta.
Ekkor vett észre egy furcsa részletet. A sűrű sárból egy vékony drótdarab állt ki.
Először tovább akart menni. Vihar után sok ilyen dolog van a parton. De volt valami furcsa ebben a drótban. Majdnem függőlegesen állt ki, mintha valamihez hozzá lett volna erősítve.
A férfi közelebb lépett, lehajolt, és megpróbálta az ujjaival meghúzni.
A drót nem mozdult.
Ekkor két kézzel fogta meg, és erősebben húzta. A föld körülötte megmozdult, de a lelet mintha szilárdan a sárba ragadt volna.
— Mi lehet ez… — morogta, miközben mélyebbre támasztotta a lábát a ragacsos talajban.
Újra meghúzta. Először lassan, majd erősebben. A sár visszaszívta a tárgyat, mintha nem akarná elengedni. A férfi érezte, ahogy a drót a kesztyűn keresztül vágja a tenyerét. Többször még arra is gondolt, hogy feladja, de a kíváncsiság már nem hagyta nyugodni.
Ide-oda mozgatta a drótot, rövid rántásokkal húzta, néha megállt, hogy levegőt vegyen.
Végül a föld tompa, cuppanó hangot adott ki. Valami nehéz lassan elkezdett kijönni a sárból.
A férfi tett egy utolsó erős rántást, és a lelet végre kiszabadult. Alig tudta megtartani, hogy ne essen vissza a sárba.
A tárgy furcsa alakú volt.
Az egész felületét vastag sár borította, ezért lehetetlen volt megérteni, mi is az. A formája kerekded volt, néhol szögletes, és ez a legkellemetlenebb gondolatokat ébresztette benne.
A férfi hideg borzongást érzett végigfutni a hátán.
— Csak ne legyen… — gondolta, és azonnal úgy döntött, hogy a vízhez viszi a leletet.
Odament a tengerhez, és óvatosan elkezdte lemosni a sarat. A hullámok rácsaptak a tárgyra, ő pedig a kezével letörölte a ragacsos agyagot, próbálva meglátni, mit is húzott ki a földből. És amikor a halász rájött, mi is az, meglepetten megdermedt 😱😲 A történet folytatása az első kommentben található 👇👇
Először egy sima felület jelent meg. Aztán kirajzolódott egy orr körvonala. Majd az ajkak. A férfi mozdulatlanná vált.
Még egy kis sár lecsúszott a felületről, és a vízből egy ismerős arc nézett rá kőből faragott fürtökkel.
Hirtelen felegyenesedett, és a leletet bámulta. Ez Alekszandr Puskin szobrának feje volt.
Néhány másodpercig csak állt és hallgatott. Egy perccel korábban még azt hitte, valami bűnügyi dolog került elő a sárból, és már az is megfordult a fejében, hogy felhívja a rendőrséget.
Most viszont a helyzet még kissé viccesnek is tűnt.
Valószínűleg valaki a tengerbe dobott egy régi szobrot, és az éjszakai vihar egyszerűen visszahozta az író fejét a partra.
