A herceg bejelentette, hogy azt a lányt veszi feleségül, aki egyetlen égési sérülés nélkül képes áthaladni egy lángoló karikán. A királyság legszebb lányai egymás után próbálták teljesíteni a feladatot, ám amikor egy csaknem 150 kilogrammos lány lépett a karikához, az egész palota hangos nevetésben tört ki. Mindenki biztos volt benne, hogy még csak át sem fér majd a karikán, de néhány perccel később olyasmi történt, amitől az egész palota döbbenten megdermedt 😨😱
Sándor herceg betöltötte a harmincadik életévét, de még mindig nem nősült meg. Apja, Richárd király már hosszú évek óta próbált megfelelő menyasszonyt találni a fiának.
Gazdag nemesek lányai, a szomszédos királyságok hercegnői és az ország legszebb fiatal hölgyei érkeztek a palotába. Sándor azonban minden alkalommal visszautasította a házasságot.
Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy sok lány nem a szerelemről álmodozik, hanem a koronáról, a gazdagságról és a palotában töltött fényűző életről.
Egy nap a király elvesztette a türelmét, és kijelentette a fiának:
— Egy hónapon belül választanod kell magadnak feleséget. Örökösre van szükségem, és nem vagyok hajlandó tovább várni.
Sándor sokáig gondolkodott, majd egy szokatlan próbát javasolt.
A palota nagytermében felállítottak egy hatalmas, csaknem két méter magas fémkarikát. A karika szélein lángok lobogtak, belül azonban szabad tér maradt, amelyen egy ember áthaladhatott.
A szabályok szerint a lánynak úgy kellett áthaladnia a karikán, hogy közben nem érinthette meg a lángokat. Ha a ruháján vagy a haján akár a legkisebb égésnyom is megjelent, a próbát sikertelennek tekintették.
A herceg azt akarta látni, ki képes megőrizni a nyugalmát veszélyes helyzetben, ahelyett, hogy csupán a szépségével próbálna kitűnni.
A kijelölt napon több száz vendég gyűlt össze a palotában. A királyság bármely nagykorú, hajadon nője részt vehetett a próbán, származásától függetlenül.
Elsőként egy gazdag herceg lánya lépett elő. Fényűző rózsaszín ruhát viselt, hosszú uszállyal.
A lány magabiztosan közelítette meg a karikát, de amikor megpróbált áthaladni rajta, ruhájának széle hozzáért a lángokhoz. Az anyag azonnal lángra kapott, a közelben álló szolgák pedig odarohantak, hogy eloltsák a tüzet.
Szerencsére a lány nem sérült meg, de a próbát elbukta.
A következő résztvevő úgy döntött, nekifutásból ugrik át a karikán. Majdnem sikerült neki, ám hosszú, kiengedett haja hozzáért a karika felső széléhez. Néhány hajtincse lángra kapott, de egy őr gyorsan eloltotta a tüzet egy vizes kendővel.
A harmadik lány megijedt a tűztől, és közvetlenül a karika előtt megtorpant. Több másik résztvevő még a közelébe sem mert menni.
Több mint két óra telt el, de egyetlen lánynak sem sikerült teljesítenie a feladatot.
Sándor herceg az apja mellett ült, és már éppen be akarta jelenteni a próba végét, amikor váratlanul egy sötétzöld ruhát viselő lány lépett ki a tömegből.
Emmának hívták. Huszonnyolc éves volt, és egy kis varróműhelyben dolgozott.
Emma csaknem 150 kilogrammot nyomott. Széles válla, nagy hasa és telt karjai voltak. Láthatóan különbözött a többi résztvevőtől.
Amint a lány elindult a lángoló karika felé, nevetés hallatszott a teremben.
— Nézzék csak! Ő is úgy döntött, hogy részt vesz! — kiáltotta hangosan az egyik nemes hölgy.
— Hiszen még egy közönséges ajtón is alig fér át! — tette hozzá egy másik.
— Szét kell majd szedni a karikát, hogy átengedhessék! — nevetett egy fiatal nemes.
Hamarosan szinte az egész terem nevetett.
Még a király is rosszallóan nézett a lányra, és halkan odaszólt a fiának:
— Sándor, ez már kész cirkusz. Egyáltalán miért állt ki?
A herceg azonban nem nevetett. Figyelmesen szemlélte Emmát.
És ekkor a lány olyasmit tett, amitől az egész palota teljesen megdöbbent 😳😱 A történet folytatását az első hozzászólásban találjátok 👇👇
A lány nyugodtan odalépett a karikához, alaposan megvizsgálta, majd megkérdezte:
— Felség, jól értem, hogy a legfontosabb feltétel az, hogy a lángok érintése nélkül haladjunk át a karikán?
— Pontosan — válaszolta Sándor.
— És a szabályokban sehol sem szerepel, hogy ezt állva kell megtennünk?
A herceg meglepődött, de egy rövid szünet után válaszolt:
— Nem, ilyen feltétel nincs.
Emma elmosolyodott.
Ezután olyasmi történt, amire senki sem számított.
A lány kivette a díszeket a hajából, gondosan összefogta ruhájának bő szoknyáját, majd néhány gombostűvel rögzítette, amelyeket a zsebéből vett elő.
Ezután letérdelt a karika elé.
A nevetés még hangosabb lett.
— Most meg mit csinál? Talán át akar mászni négykézláb? — kiáltotta valaki a vendégek közül.
Emma azonban senkire sem figyelt.
Hasra feküdt, előrenyújtotta a karjait, és lassan kúszni kezdett a karika alsó részén keresztül.
A lángok a karika szélein lobogtak, de a középső rész elég széles volt. Mivel Emma közel maradt a padlóhoz, a ruhája nem érintette a tüzet.
Óvatosan haladt előre, minden mozdulatára ügyelve, és néhány másodperc múlva teljesen átjutott a karika túloldalára.
A teremben hirtelen síri csend lett.
A lány ruháján egyetlen égésnyom sem látszott. A haja is teljesen sértetlen maradt.
A király hirtelen felpattant a trónjáról.
— Várjanak csak! Tényleg átjutott?
A szolgák alaposan megvizsgálták Emma ruháját, és megerősítették, hogy minden feltételt teljesített.
De mind közül a herceg lepődött meg a legjobban.
Leszállt a trónjáról, odalépett a lányhoz, és megkérdezte:
— Miért próbált mindenki más ugrani, te pedig miért döntöttél úgy, hogy átkúszol?
— Mert felséged azt kérte, hogy haladjunk át a karikán, nem pedig azt, hogy mutassuk meg, milyen magasra tudunk ugrani — válaszolta Emma nyugodtan. — Varrónő vagyok, és megszoktam, hogy előbb mérek, és csak utána vágok. Megnéztem a karikát, és rájöttem, hogy a padló közelében elegendő hely van.
Sándor azon a napon először mosolyodott el őszintén.
— És nem féltél attól, hogy kinevetnek?
— De igen, féltem — vallotta be a lány. — Csakhogy szinte egész életemben kinevettek. Ha emiatt minden alkalommal lemondtam volna arról, hogy megtegyek valamit, soha semmit sem értem volna el.
A herceg egy ideig hallgatott, majd a vendégek felé fordult.
— Ma mindannyian azon az egyetlen emberen nevettek, aki előbb gondolkodott, és csak utána cselekedett. A külseje alapján ítélték meg, ő azonban bebizonyította, hogy az intelligencia és a bátorság nem függ a ruhamérettől.
Ezután Sándor Emmát hirdette ki a próba győztesének.
A lány azonban váratlanul visszautasította, hogy azonnal elfogadja a házassági ajánlatot.
— Felség, ön egyáltalán nem ismer engem. Én pedig nem akarok pusztán azért a felesége lenni, mert sikerült áthaladnom egy karikán.
Ez a válasz még jobban meglepte a herceget.
Sándor egyetértett vele, és azt javasolta, hogy előbb ismerjék meg egymást. A következő hónapokban gyakran találkoztak, sokat beszélgettek, és együtt látogatták meg a város kézművesműhelyeit.
A herceg megismerte Emma kedvességét, intelligenciáját és szorgalmát, a lány pedig fokozatosan meggyőződött arról, hogy Sándor valódi tisztelettel bánik vele.
Fél évvel később bejelentették az eljegyzésüket.
