A külföldi szomszédok ezt ajándékozták, és jó étvágyat kívántak hozzá: de ez valami kemény, egyáltalán nem hasonlít ételre, inkább egy tojásra 😱🤔
Először még meg is ijedtem.
A szomszédok külföldiek, alig beszélünk egymással, csak a liftben köszönünk. Aztán egy este kopogtak az ajtón. Ott álltak mosolyogva, átnyújtottak egy zacskót, és oroszul, akcentussal mondták:
— Jó étvágyat!
Belenéztem — és ott volt… ez. Sötét, kemény, furcsa dolgok, mintha egy múzeumból vagy egy dinoszauruszos filmből származnának. Semmire sem hasonlítanak, ami ehető lenne. A kezemben hidegek voltak, mint a kövek. Még meg is szagoltam — szinte semmi illatuk nem volt.
— Ez… étel? — kérdeztem óvatosan.
Ők bólintottak, még szélesebben mosolyogtak, és elmentek.
Sokáig álltam a konyhában ezzel a zacskóval. A fejemben kavarogtak a gondolatok: „Mi van, ha ez egyáltalán nem étel? Mi van, ha csak egy tréfa? Mi van, ha valami nagyon fontosat nem értek?” Féltem betenni a hűtőbe, kidobni pedig kellemetlennek tűnt.
Végül felmentem az internetre. Kerestem képek alapján, leírás szerint, az alakja alapján. És amikor végre megtaláltam, nem hittem a szememnek. 😱😨 A részleteket az első kommentben meséltem el 👇👇 Ti láttatok már ilyet?
Kiderült, hogy vízigesztenye volt.
Ehető. Megpucolják, megfőzik, nyersen is eszik. Egyes országokban ez teljesen megszokott étel, szinte csemege. Én egyszerűen még soha nem láttam ilyet az életemben.
Másnap találkoztam a szomszédokkal, és elmondtam, hogy kiderítettem, mi az. Nagyon megörültek, gyorsan magyarázni kezdtek, kézzel-lábbal mutogatva, hogyan kell meghámozni és megenni.
És azon kaptam magam, hogy azon gondolkodom, milyen furcsán működik a világ: valakinek ez ijesztő és érthetetlen dolog, másnak pedig egyszerűen csak „jó étvágyat”.
