A kutyánk állandóan a hálószobai falat bámulta és folyamatosan ugatott, így nem hagyott aludni minket: kénytelenek voltunk hívni egy ácsot, és ledönteni a falat

A kutyánk állandóan a hálószobai falat bámulta és folyamatosan ugatott, így nem hagyott aludni minket: kénytelenek voltunk hívni egy ácsot, és ledönteni a falat 😱😱

Amikor a férjemmel és a lányunkkal beköltöztünk az új házba, úgy tűnt, hogy egy álom valóra vált. A ház régi volt, de gondozott: tágas szobák, otthonos kert, nagy ablakok, erdőre néző kilátással. Azonnal beleszerettünk. Olyan érzés volt, mintha itt kezdődne az életünk egy új, boldog fejezete.

A kutyánk állandóan a hálószobai falat bámulta és folyamatosan ugatott, így nem hagyott aludni minket: kénytelenek voltunk hívni egy ácsot, és ledönteni a falat

A kutyánk, egy Rada nevű dobermann, eleinte elégedettnek tűnt. Boldogan szaladgált a házban, felfedezett minden zugot. De szinte azonnal észrevettünk valami furcsát: minden nap ugyanazon a ponton ült a hálószobában, és hosszasan, nagyon figyelmesen bámulta a falat. Néha csendben ült, de egyre gyakrabban ugatott, morogott, és még a mancsával kaparta a tapétát.

Más szobákban teljesen normálisan viselkedett. Azt hittük, csak egy hóbort vagy a költözésre adott reakció. De az idő múlásával Rada viselkedése egyre kitartóbbá vált. Éjszaka az ugatásával ébresztett minket — mindig arra a falra nézve.

Először megpróbáltuk megnyugtatni. Aztán megszidtuk. De semmi sem segített. Egészen addig, amíg egy nap, az álmatlan éjszakák és a növekvő aggodalom kimerítve minket, elhatároztuk: miért dühíti meg ennyire a fal a kutyánkat?

Hívtunk egy ismerős ácsot, hogy óvatosan bontson ki egy darabot a falból. Megdermedtünk a rémülettől, amikor megláttuk, mi volt a falban 😨😱 Folytatás az első kommentben👇👇

A kutyánk állandóan a hálószobai falat bámulta és folyamatosan ugatott, így nem hagyott aludni minket: kénytelenek voltunk hívni egy ácsot, és ledönteni a falat

A gipszkarton mögött egy keskeny műszaki nyílás volt. Sötétség, por, pókháló… és egy fémdoboz. Szorosan befalazva a téglába.

Amikor kinyitottuk, megállt a szívünk. Bent csontok, régi gyerekcipők, egy plüssjáték és egy nagyon régi konzervdoboz volt.

A kezünk remegett. Azonnal hívtuk a rendőrséget. Elindult a nyomozás. Kiderült, hogy 1987-ben eltűnt egy kislány ebből a házból.

A kutyánk állandóan a hálószobai falat bámulta és folyamatosan ugatott, így nem hagyott aludni minket: kénytelenek voltunk hívni egy ácsot, és ledönteni a falat

Akkor azt hitték, elszökött otthonról, mert sosem találták meg. Az ügyet lezárták, az édesanya a bánattól meghalt, és az apa elköltözött.

 

A kislány ügye újranyílt, és megkezdődött a valódi hajtóvadászat az esetleges túlélő elkövető után.

Rada többé nem ugatott. Azóta egyetlen egyszer sem ment oda a falhoz.

Értékelje ezt a cikket
( 5 assessment, average 4.2 from 5 )
Tetszett ez a történet? Kérjük, ossza meg ezt a bejegyzést családjával és barátaival!