A testvérem hozzáment a volt barátomhoz, de senki sem tudott róla: az esküvő napján a vőlegény rám nézett, és váratlanul ezt mondta 😢😲
Senki sem tudta. Se anyám, se a testvérem, se a barátnőim. Senki.
A vendégek között ültem a teremben, három órán át készült frizurával, a testvéremmel közösen választott ruhában — és próbáltam visszatartani a lélegzetem.
Ő állt az oltár előtt. A testvérem vőlegénye. És az én volt barátom, akit még a szakítás után is szerettem.
Néhány évvel ezelőtt jártunk együtt. Akkor még álmodozó volt, zenét írt, azt mondta, szeret engem — de elment, mert „nem volt még itt az ideje a kapcsolatra”. Nagyon szenvedtem utána, és azóta nem találkoztam senki mással.
Amikor két évvel később megjelent a testvéremmel a családi vacsorán… majdnem elájultam. Ők boldogok voltak. Én pánikban. De hallgattam. Az esküvő előkészületei alatt végig magamban tartottam. Féltem, hogy a testvérem soha nem fog megbocsátani nekem, nem akartam tönkretenni a boldogságukat. Féltem a család ítéletétől.
Most pedig ott ültem a lagzijukon tanúként, és erőltetett mosollyal néztem. Elviselhetetlenül fájt. Mert elvesztettem a szerelmet, mert hazudtam egy közeli embernek.
Amikor eljött az esküvői fogadalmak ideje, a vőlegény a testvéremre nézett. Aztán rám. És hangosan mondott valamit, ami minden vendéget, köztük engem is sokkolt…
Folytatás az első kommentben 👇👇
💔 — „Bocsáss meg nekem.”
Mindenki megdermedt.
A testvérem értetlenül nézett rá. Ő sóhajtott, és azt mondta:
— Nem tudok feleségül menni, mert egész idő alatt magamat és titeket is becsaptam. Ella, soha nem hagytalak abba szeretni. Ha tudsz, bocsáss meg, és beszéljünk.
A terem felzúdult kiáltásban. A testvérem könnyes szemmel nézett rám.
Én nem válaszoltam semmit. Csak felálltam és elmentem. Nem építhettem a boldogságomat mások fájdalmára — és főleg nem tudtam megbocsátani ezt az árulást.
Két nappal később elment egy másik országba.
A testvérem nem beszél velem. És most nem tudom, mit tegyek.
Talán tudnátok tanáccsal segíteni?
