A toborzóirodában kinevették a hajléktalant, aki kétségbeesetten könyörgött, hogy bekerülhessen a különleges egységbe — de amikor a tábornok meglátta a férfit koszos ruhában, teljesen megdöbbent 😨🫣
Egy körülbelül negyvenéves férfi lépett be a toborzóirodába — szakadt, piszkos ruhában, hosszú, ápolatlan hajjal és sűrű szakállal. Utcaszag és esőszag lengte körül. A bejáratnál álló katonák összenéztek, és fintorogtak.
— Iratait, — mondta mogorván az ügyeletes katona.
A hajléktalan előhúzott a zsebéből egy gyűrött, de gondosan összehajtott útlevelet, és büszkén átnyújtotta. Aztán határozott léptekkel bement az irodába, ahol több tiszt ült.
— A különleges egységbe akarok menni, — mondta határozottan.
A teremben nevetés tört ki. Az egyik tiszt, fel sem nézve a papírokról, gúnyosan megszólalt:
— A különleges egységbe? Talán inkább a konyhába kéne mennie krumplit pucolni. Vagy takarítónak álljon?
— Nem. Csak a különleges egységbe, — ismételte makacsul a férfi.
— Fiúk, vezessétek ki, — mondta ingerülten a őrnagy. — Biztosan megbolondult.
Két katona karon fogta a hajléktalant, és kivitte a folyosóra. Az ajtó hangosan becsapódott mögötte.
A férfi ott állt a kijáratnál, mellkasához szorította az útlevelét, és hangtalanul sírt.
Ekkor egy tábornok sétált végig a folyosón. Már majdnem elment mellette, amikor hirtelen megállt, ránézett, és dermedten állt 😱🫣 (Folytatás az első kommentben 👇👇)
— Kapitány? — mondta döbbenten. — Maga az? Mi történt magával?
A férfi letörölte a könnyeit, és halkan válaszolt:
— Az utolsó bevetés után sérülten tértem vissza. Hosszú ideig kezeltettek, mindent elköltöttem, amim volt. A feleségem elhagyott, elvitte a gyerekeket. El kellett adnom a házat… Az utcán maradtam. De most már meggyógyultam, és vissza akarok térni. A szolgálat az egyetlen, ami megmaradt nekem.
A tábornok egy pillanatra elhallgatott, majd előrelépett, a férfi vállára tette a kezét, és így szólt:
— Emlékszem, mit tett a hazáért. Több életet mentett meg, mint bármelyikünk. Jöjjön velem. Hadd lássa mindenki, ki maga valójában.
Amikor együtt beléptek az irodába, azok a tisztek, akik nemrég még kinevették, felálltak az asztaloktól. Először — nem parancsra, hanem tiszteletből.
