Az esküvő előtt a leendő férjem nagymamája egy kis üvegcsét adott a kezembe zöld folyadékkal, és megparancsolta, hogy igyam meg az első nászéjszaka előtt — de az esküvő után valami furcsa történt velem 😨😱
Az esküvő előtt a leendő férjem nagymamája egy kis üvegcsét nyújtott át nekem, benne zöld folyadékkal, és furcsa arckifejezéssel azt mondta:
— Idd meg ezt az első nászéjszaka előtt. Ha nem iszod meg, soha nem lesz boldog nap az életedben.
Zavarba jöttem, nem tudtam, tréfál-e vagy komolyan beszél. A vőlegényem nevetett, átölelte a nagymamáját, és megkérte, hogy ne ijesztgessen a menyasszonyt a „régi szokásaival”.
De a nagymama szemében volt valami, ami nem hagyott nyugodni — mintha figyelmeztetne valamire.
Az esküvő tökéletesen sikerült, boldog voltam, és nem is gondoltam többet arra az üvegcsére, egészen addig, amíg éjjel egyedül nem maradtam a hálószobában. Az éjjeliszekrényen, a csokor mellett ott állt ugyanaz a kis üveg. A kupak félig nyitva volt, és belül egy sűrű, zöld folyadék csillogott, mintha élne.
Kíváncsiság fogott el. Eszembe jutottak a nagymama szavai, és azt gondoltam, talán ez csak valamilyen jelképes dolog — mint amikor pezsgőt bontanak szerencsehozásra.
Kinyitottam az üveget, és óvatosan megízleltem néhány cseppet. A folyadék hideg volt, szinte jéghideg, keserű és fémes ízű.
Egy idő után furcsa dolgok kezdtek történni velem 😲 Csak akkor értettem meg, mi is volt valójában abban az üvegben — és halálra rémültem. Folytatás az első kommentben 👇👇
Egy perccel később a testem mintha megmerevedett volna. Mindent éreztem — a lepedőt a bőrömön, a hideg levegőt, még a szívverésemet is —, de nem tudtam megmozdulni. Pánikba estem, hívni akartam a férjemet, de a nyelvem mintha lebénult volna.
Kiáltani akartam, de a hangom eltűnt, mintha láthatatlan ujjak szorították volna a torkomat. Fényvillanásokat láttam, majd minden elsötétült.
Nem emlékszem, hogyan telt az éjszaka. Csak arra, hogy reggel, amikor a napfény beszűrődött a szobába, végre meg tudtam mozdítani az ujjaimat, és nehezen felkeltem az ágyból.
Elmentem a nagymamához, és megkérdeztem, miért adta nekem azt a főzetet. Ő nyugodtan válaszolt, mintha valami egészen hétköznapi dologról beszélne:
— A mi családunkban ez hagyomány. Hogy az első nászéjszaka zökkenőmentesen teljen, a menyasszonynak meg kell innia ezt a gyógynövényfőzetet. Egy időre kikapcsolja a testet, hogy semmit se érezzen. Ez fontos.
A szavai jeges késként hasítottak belém. Nem tudtam, mit mondjak. Valódi félelem tört rám, mert rájöttem, hogy ez a család valamilyen furcsa, ősi és talán veszélyes törvények szerint él.
És én… most már a részévé kellett, hogy váljak.
