Az orvos éppen egy fiatal apáca holttestének boncolására készült, aki hosszú és súlyos betegség után hunyt el. Ám amint a tekintete a nyakában függő keresztre esett, rémülten kirohant a boncteremből… 😨
Kora reggel egy autó érkezett a városi halottasházhoz a fiatal apáca holttestével. Vele együtt több nővér is megérkezett a kolostorból. Szemük könnyes volt, alig tudták visszatartani a zokogásukat. Elmondásuk szerint a fiatal nő már hosszú hónapok óta súlyos beteg volt. Napról napra egyre gyengébb lett, szinte már fel sem tudott kelni az ágyból, gyorsan elveszítette az erejét, és állandóan erős fáradtságra panaszkodott.
Az orvosok közül senki sem tudta megállapítani, mi történik vele valójában. Számos vizsgálaton esett át, rengeteg laborvizsgálatot végeztek rajta, több különböző kórházban is kezelték, de az orvosok minden alkalommal csak tanácstalanul széttárták a karjukat. Egyesek ritka vérbetegségre gyanakodtak, mások súlyos belső szervi károsodásról beszéltek, míg voltak olyanok is, akik elismerték, hogy korábban még soha nem láttak hasonló tüneteket.
A kezelések ellenére az állapota folyamatosan romlott. Élete utolsó heteiben szinte ki sem lépett a szobájából, alig beszélt, és ideje nagy részét imádkozással töltötte. A többi apáca az utolsó pillanatig gondoskodott róla, remélve, hogy egyszer még jobban lesz, ám egy kora reggelen a szíve végleg megállt.
Miután minden szükséges dokumentumot kitöltöttek, a holttestet kötelező boncolásra szállították a halottasházba. A tapasztalt igazságügyi orvosszakértő szerette volna kideríteni a halál valódi okát, mert a kórtörténet túlságosan különösnek tűnt.
Az orvos nyugodtan előkészítette a műszereit, felvette a kesztyűjét, majd odalépett a boncasztalhoz. Óvatosan kigombolta az apáca ruhájának felső részét, levette a habitust összefogó széles övet, és ekkor észrevett egy kis fémkeresztet egy láncon. Ilyen keresztet szinte minden apáca visel.
Óvatosan a kezébe vette a keresztet, hogy a boncolás megkezdése előtt levegye.
Ám néhány másodperccel később az arca rémületében halálsápadttá vált, és az orvos pánikba esve kirohant a boncteremből. 😱😲 A történet második részét az első hozzászólásban találja. 👇
A fém felületén furcsa, sárgászöld foltokat vett észre, majd eszébe jutott egy fénykép egy régi igazságügyi orvostani tankönyvből, amelyet még egyetemi évei alatt látott. Hasonló lerakódás néha olyan régi tárgyakon jelent meg, amelyek nagy mennyiségű radioaktív elemet tartalmazó anyagokból készültek.
Először azt hitte, hogy téved. Gyorsan elővett egy speciális dózismérőt, amelyet a kórházban gyanús tárgyak vizsgálatára használtak. A készülék a közelben volt, mert időnként ipari balesetek után is alkalmazták.
Amikor a dózismérőt a kereszthez közelítette, hangos, folyamatos riasztójelzés hallatszott.
A műszer mutatója azonnal a veszélyes tartományba emelkedett.
Ebben a pillanatban jeges borzongás futott végig az orvos hátán. Azonnal visszatette a keresztet, szinte kiugrott a boncteremből, és megparancsolta, hogy senki ne lépjen be a helyiségbe. Néhány perccel később sugárvédelmi szakemberek érkeztek a kórházba.
A vizsgálatok során kiderült, hogy a kereszt valóban veszélyes radioaktív fémből készült. A hosszú éveken át tartó mindennapos viselés következtében a fiatal apáca szervezete lassan nagy dózisú sugárzást kapott. Ezért romlott hónapról hónapra az állapota, miközben az orvosok képtelenek voltak megérteni a rejtélyes betegség okát.
De az igazi rémület még csak ezután következett.
A kolostor főnöknőjével folytatott beszélgetés során az orvos megkérdezte, hogy csak az elhunyt viselte-e ezt a fajta keresztet.
A válasz mindenkit elnémított.
A főnöknő nyugodtan elmagyarázta, hogy sok évvel korábban a kolostor összes nővére pontosan ugyanilyen keresztet kapott. Kifejezetten a templom számára készítették őket, és minden apácának a fogadalomtétel napján adták át. Senki sem tudta volna elképzelni, hogy egy teljesen hétköznapinak tűnő fém halálosan veszélyes lehet.
Az orvos egyetlen percet sem vesztegetett, és ragaszkodott ahhoz, hogy az összes keresztet azonnal megvizsgálják. A szakemberek átvizsgálták a kolostort, és megerősítették a legrosszabb félelmeket. Mindegyik kereszt veszélyes mértékű sugárzást bocsátott ki.
Még aznap az összes keresztet azonnal begyűjtötték, a nővéreket pedig teljes körű orvosi vizsgálatra küldték. Sokuknál már kimutatták a sugárkárosodás első jeleit, bár ők maguk azt hitték, hogy csupán túl fáradtak, vagy az életkoruk miatt érzik rosszul magukat.
Szerencsére a veszélyt időben sikerült felfedezni, így a legtöbben még azelőtt megkezdhették a kezelést, hogy a károsodások visszafordíthatatlanná váltak volna. Az orvosok hónapokon át figyelemmel kísérték az állapotukat, elvégezték a szükséges kezeléseket, és fokozatosan segítették szervezetük felépülését.
