Az új rabnőt szándékosan a zuhanyzókba küldték, abban a reményben, hogy mindenki szeme láttára megalázzák. De a fogvatartottak közül senki sem tudta volna elképzelni, mi fog történni néhány perccel később, és ki is valójában ez a csendes nő… 😱
A reggeli órákban megérkezett az új rabokat szállító busz a börtön kapujához. A regisztráció után az őrök sorba állították őket, majd a lakóblokkba vezették a csoportot. A nők között egyvalaki azonnal kitűnt: alacsony, vékony testalkatú volt, fáradt tekintettel és az esőtől csuromvizes hajjal. Némán a földet nézte, és egyetlen szót sem szólt.
Alighogy átlépte a blokk küszöbét, néhány rab összenézett, majd halkan nevetni kezdett.
— Nézzétek, milyen kis csendes egérke érkezett.
— Egy hetet sem fog kibírni itt.
— Könnyű préda lesz.
Egy magas, tetovált nő, Brenda, akitől szinte az egész börtön rettegett, lassan odalépett az újonchoz, és gúnyos mosollyal végigmérte tetőtől talpig.
— Mi a neved?
— Emily.
— Felejtsd el a nevedet. Itt úgy fognak hívni, ahogy én mondom.
A többiek hangosan felnevettek.
Néhány perccel később az egyik rab szándékosan vállal meglökte Emilyt. A nő elvesztette az egyensúlyát, de talpon maradt.
— Óvatosan, újonc, még a végén elesel.
A nevetés még hangosabb lett.
A zuhanyzók felé vezető úton tovább folytatódtak a megaláztatások. Valaki rálépett a sarkára, más szándékosan meglökte könyökkel, majd amikor a nedves padlón haladt át, egy nő észrevétlenül elé tette a lábát.
Emily megbotlott, és nagyot esett egy víztócsába. Körülötte hangos kacagás tört ki.
— Na, legalább már meg is fürdött!
— Segítsetek fel neki, a műsor még csak most kezdődik!
Brenda közelebb lépett, és megvetően elmosolyodott.
— Jegyezz meg egy szabályt. Itt senki sem segít a gyengéknek.
Megragadta Emily gallérját, és a zuhanyzók felé lökte.
— Gyertek. Szórakozzatok vele.
Több rab körbevette az újoncot, elzárva minden menekülési útját. Az egyik erősen mellkason lökte, egy másik megpróbálta arcon ütni, arra számítva, hogy a rémült nő ismét a földre zuhan.
De ekkor valami olyasmi történt, amitől az egész börtön döbbenten megdermedt. 😳 Történetünk második része az első hozzászólásban található. 👇👇
Emily nyugodtan oldalra lépett, kikerülte az ütést, majd villámgyorsan megragadta támadója karját, és egyetlen mozdulattal a nedves csempére dobta. A nőnek ideje sem volt felfogni, mi történt.
A zuhanyzóban azonnal síri csend lett.
Brenda összeráncolta a homlokát.
— Szerencséd volt. Még egyszer.
Ezúttal ő maga rontott előre, biztosra véve, hogy egyetlen ütéssel földre viszi az újoncot. Emily azonban túl gyors volt. Kitért előle, egy rövid tenyérütést mért Brenda felsőtestére, majd egy lábsöpréssel kibillentette az egyensúlyából. A hatalmas nő hatalmas csattanással zuhant a nedves padlóra.
A többi rab döbbenten mozdulatlanná vált.
— Mire vártok? Egyszerre támadjatok! — kiáltotta Brenda.
Azonnal több nő rontott Emilyre egyszerre. Ő azonban olyan magabiztosan mozgott, mintha előre ismerte volna minden mozdulatukat. Az egyiknek lefogta a karját, a másodikat határozott, mégis pontos mozdulattal a földre vitte, a harmadik pedig magától csúszott el, miközben hátulról próbálta elkapni.
Néhány másodperccel később már csak Emily állt a lábán.
Még csak nem is lihegett.
Az egész zuhanyzó teljes csendbe burkolózott.
Brenda lassan feltápászkodott, fájó oldalát fogva, és hosszú évek óta először nézett valakire gúny nélkül.
— Ki vagy te?
Emily nyugodtan a szemébe nézett.
— Valaki, aki soha nem kezdi a verekedést. De mindig ő fejezi be.
Ezek után senki sem merte többé még csak megközelíteni sem. Már aznap estére az egész börtön a titokzatos új rabnőről beszélt, aki egyedül tette helyre a legveszélyesebb fogvatartottakat. Akkor még senki sem sejtette, hogy ez csupán az első napja volt ebben a börtönben.
