Egy egyszerű ruhát és elnyűtt balerinacipőt viselő lány belépett az irodába: a dolgozók nevetni kezdtek rajta, anélkül hogy sejtették volna, ki is ő valójában 😲😢
Egy lány egyszerű szoknyában és régi blúzban, elhasznált balerinacipőben, hátán egy hátizsákkal lépett be egy nagyvállalat központi irodájába.
Megállt a recepciónál, és nyugodtan megszólalt:
— Beszélhetnék az igazgató úrral?
A recepciós lenéző pillantást vetett rá, és hidegen válaszolt:
— Nincs takarítói állásunk.
— Nem, — mondta halkan a lány. — Más ügyben jöttem.
Mögötte az alkalmazottak suttogni és kuncogni kezdtek.
— Mit keres ez itt? — sziszegte valaki.
— Nézd, miben van! Ez a szoknya biztos a nagymamájáé volt.
A lány nem reagált. Csak lehajtotta kissé a fejét, és nyugodtan állt, mintha meg sem hallotta volna a gúnyos megjegyzéseket.
— Elnézést, — fordult ismét a recepcióshoz, — mikor tud fogadni az igazgató?
— Már értesítettem, mindjárt kijön önhöz, — válaszolta az, fintorogva.
Egy pillanattal később kinyílt a lift ajtaja, és egy idősebb, elegáns öltönyös férfi lépett ki. Azonnal meglátta a lányt, és mindenki döbbenetére szélesen elmosolyodott:
— Ó, Anna! Már régóta várom önt.
Csend lett az irodában. Minden tekintet a lányra szegeződött, akit néhány perccel ezelőtt még kinevettek. A dolgozók döbbenten álltak, amikor rájöttek, ki is ő valójában 😨🫣
Folytatás az első kommentben 👇👇
— Hadd mutassam be, — mondta az igazgató a dolgozóknak. — Ő itt Anna, az új közvetlen vezetőtök.
Anna nyugodtan bólintott, elővett egy mappát a hátizsákjából, és határozott hangon megszólalt:
— Örülök, hogy megismerhetem önöket. Már átnéztem a vállalat projektjeit, és látom, hol lehetne javítani. Ma megbeszéljük a részleteket.
A hangjában nem volt semmi gőg — csak nyugalom és szakmai magabiztosság. Azok pedig, akik korábban kinevették, most lesütött szemmel álltak, szólni sem mertek.
Az egyik alkalmazott ügyetlenül próbált viccelni:
— Mi… mi csak nem tudtuk, hogy ön…
De az igazgató egy szigorú pillantással elhallgattatta.
— Anna, — mondta, — joga van a csapatot úgy megszervezni, ahogy jónak látja. Ha valaki nem felel meg az elvárásainak, dönthet az elbocsátásáról.
Anna bólintott:
— Köszönöm. De hiszem, hogy mindenkinek jár egy esély, hogy bebizonyítsa: nem a látszatért dolgozik, hanem az eredményért.
A lány azok felé fordult, akik a leghangosabban nevettek.
— Remélem, ez a nap mindannyiunk számára tanulság lesz. És valami új kezdete.
Aztán kinyitotta a mappát, letette az első dokumentumokat az asztalra, és higgadtan mondta:
— És most, uraim, lássunk munkához.
