„Egy fiatal és szép nőhöz megyek, te pedig számomra már senki vagy” – jelentette ki a férj az ünnepi asztalnál, megpróbálva megalázni a feleségét az összes rokon előtt; a feleség válasza mindenkit megsemmisített 😨 😱
Viktor biztos volt benne, hogy ez az este egy új élet kezdetét jelenti számára.
Úgy ült az asztalnál, mint a ház ura, pohárral a kezében, önelégült mosollyal. Mellette ott ült az anyja és a nővére. Az anya büszkén nézett a fiára, mintha hős lenne, a nővér pedig folyton a telefonját ellenőrizte, úgy téve, mintha közömbös lenne, valójában azonban minden mozdulatát figyelte.
Viktor zsebében ott volt a telefonja. Üzenetek voltak benne egy másik nőtől – fiatal, merész, aki „igazi érzéseket” ígért neki. Gondolatban már elbúcsúzott a feleségétől. Kitörölte őt az életéből.
A feleség az ablaknál állt. Nem ült le.
A lakásban sült kacsa és az anyós nehéz parfümjének illata terjengett. A levegő sűrű és ragadós volt, mint vihar előtt. A nő érezte, ahogy belül minden összeszorul, de az arca nyugodt maradt. Régóta megértette: ez az este egy előadás.
Viktor hangosan és erőltetetten nevetett. Drága whiskyt ivott, ugyanazt a történetet mesélte, amit a felesége már tucatnyi alkalommal hallott. Aztán rácsapott az asztalra, és odavetette:
— Mit állsz ott? Tölts bort.
Az anyjára kacsintott. Az rögtön felsóhajtott, együttérzést színlelve:
— Szegény fiam… mennyi mindent cipelsz a válladon.
A nővér felhorkant, és szelfit készített az asztal előtt.
Viktor felállt. Megigazította a zakóját. A villával a pohárhoz kocogott. Mindenki elhallgatott.
Lágy, majdnem édes hangon kezdett beszélni. Elmondta, milyen ajándékokat vett az anyjának és a nővérének. Emlékeztetett mindenkit, ki itt az eltartó. Ki fizet. Ki dönt.
Aztán a feleségére nézett. A tekintete hideg volt. Idegen.
— Így tovább nem megy — mondta. — Elfáradtam. Beadom a válókeresetet.
Szünetet tartott, majd hozzátette, mintha élvezné a pillanatot:
— Van egy másik nő. Fiatal. Élettel teli. Hamarosan Balira repülünk. A családom támogatja a döntésemet. Te számomra már senki vagy.
A csend fülsiketítővé vált. Hallani lehetett a hűtőszekrény zúgását.
— A lakást nagyvonalúan neked hagyom — vetette oda Viktor, mintha hatalmas szívességet tenne.
A feleség szó nélkül az asztalhoz lépett. Töltött magának pezsgőt. Ivott, majd beszélni kezdett. A válasza mindenkit megsemmisített, aki abban a házban tartózkodott 😱😨 Folytatás az első kommentben 👇👇
— Remek — mondta.
Még Viktor is megzavarodott egy pillanatra. Az anya megkönnyebbülten felsóhajtott.
— Akkor én is megszabadulok a feleslegestől — folytatta a feleség nyugodt hangon. — A ház az enyém. Az autó is.
Egyenesen Viktor szemébe nézett.
— És a vállalkozás is, ha esetleg elfelejtetted, szintén az én nevemen van. Te írtál mindent az én nevemre. Hogy az adóhatóság ne szálljon a nyakadba. Emlékszel?
A nővér hirtelen felkapta a fejét. Az anyós elsápadt.
— Szóval most — folytatta — semmid sincs.
A szobában olyan csend lett, hogy hallani lehetett az óra ketyegését.
A feleség az ajtóhoz lépett.
— És most mindenki kifelé az én házamból. Azonnal.
— Megőrültél?! — ugrott fel Viktor.
A nő kitárta az ajtót.
— Pontosan két percetek van. Utána hívom a rendőrséget.
Az anyós sikoltozni kezdett, a nővér kapkodva szedte össze a holmiját. A feleség kabátokat, táskákat, felsőruhákat ragadott meg, és kihajigálta őket az előszobába.
— Gyorsabban — a hangja hideg volt. — Itt már senkik vagytok.
Viktort lökték ki utoljára. Az ajtó becsapódott. A zár kattanva bezárult.
