Egy fiatal fogoly megosztotta ételét a cellatársával: hálából az idős fogoly elárult neki valami szörnyűt 😱😱
Aznap csend honolt a cellában. Az öreg rab az ágyán ült, kezével a hasát szorítva. Az őr büntetése szigorú volt: egy durva szóért és engedetlenségért megvonták tőle az ételt.
Egész nap arról álmodozott, hogy legalább egy falat kenyeret ehet. A hideg cellában ült, a szürke falakat bámulta, és érezte, ahogy a gyomrában a hiány lassan az őrületbe kergeti.
A fiatal fogoly, a cellatársa, észrevette ezt. Eleinte úgy tett, mintha nem venne róla tudomást, de az öreg nehéz légzése nem hagyta nyugodni. Vacsorára szegényes adag ételt kapott: egy darab kenyeret és egy almát. A fiú ránézett az ételre, majd az idős társára, és mélyet sóhajtott.
— „Tessék, vedd el” – mondta halkan, és átnyújtotta a fél kenyeret és az almát.
Az öreg felnézett. Tekintetében meglepetés villant, mintha már régóta nem számított volna jóságra. Ujjai remegtek, miközben átvette az adományt.
— „Miért tetted ezt?” – suttogta.
— „Mert tudom, mit jelent éhezni” – felelte a fiú.
A priccseken ülve, némán fogyasztották el a vacsorát.
A csendet csak az alma roppanása és a kenyérhéj sercegése törte meg. Ám egyszer csak az idős férfi félretette az ételt, és egészen más, komoly és nyugtalan tekintettel nézett a társára.
— „Ma éjjel” – mondta váratlanul súlyos hangon –, „próbálj meg nem aludni. Légy éber.”
A fiatal rab megmerevedett, kezében a félig megevett kenyérdarabbal.
— „Miért? Mi történik?”
Ekkor az öreg fogoly elárult neki valami szörnyűt 😱😱 Folytatás az első hozzászólásban 👇👇
Az öreg közelebb hajolt, hangja suttogássá halkult:
— „Jófiúnak bizonyultál. És segíteni akarok neked.”
— „De mi fog történni éjjel?” – kérdezte a fiú.
Az idős fogoly mélyet sóhajtott, és ökölbe szorította a kezét.
— „Véletlenül meghallottam egy beszélgetést… Néhány férfi egy másik cellából – egykori banditák. Ma szóváltásotok volt, és úgy tűnik, haragot tartanak ellened. Hallottam, ahogy megbeszélték, mit akarnak tenni. Megvesztegettek egy őrt, hogy éjjel nyissa ki nekik az ajtót. Azt tervezik, hogy bejönnek, míg alszol, és úgy megvernek, hogy senki se tudjon közbelépni.”
A fiatal fogoly elsápadt.
— „Biztos vagy benne?”
— „Biztos” – bólintott az öreg. – „Ismerem ezeket az embereket. Ha mondják, meg is teszik.”
A fiú összeszorította a fogát.
— „Köszönöm, hogy szóltál.”
Aznap éjjel a fiatal rab egy szemet sem hunyt. Minden zaj a folyosón a fejében visszhangzott. Amikor a vaszár nyikorgott, és a cellaajtó lassan kinyílt, ő már készen állt.
És csak az öreg figyelmeztetésének köszönhetően tudott azonnal reagálni, zajt csapni, visszalökni az első támadót, és ezzel meghiúsítani a tervet.
