Egy hét éves fiú minden nap elment az édesanyja sírjához, és sokáig sírt, de aztán az emberek megtudták, hogy a temetett nő nem az ő anyja volt 😱😱
Egy kisváros peremén, a régi kovácsoltvas kapuk mögött, a temetőben a járókelők egyre gyakrabban látták ugyanazt a fiút. Minden nap pontosan három órakor megjelent — vékony, egy kopott kabátban, ami nem volt az évszaknak megfelelő. Magabiztosan sétált, mintha kívülről ismerné az utat, kikerülte a többi sírt, és megállt egy előtt — amelyen egy fiatal nő fényképe volt.
A fiú körülbelül hét éves volt. Letérdelt, simogatta a hideg márványt, és beszélni kezdett. Néha suttogott, néha kiabált.
— Anya… anya, újra itt vagyok. Hallasz engem?.. Fázom. Félek. Senki sem szeret ott…
Aztán:
— Miért mentél el?.. Nem bírom már egyedül… Miért nem vártál meg?..
Az öregasszony, aki gyakran árult virágot a bejáratnál, sírt, amikor hallotta őt. A temető gondnoka próbálta szólítani, de a fiú szó nélkül elfutott.
Mindenki biztos volt benne: ez az anyja, és árva, az apjánál maradt, aki nyilván nem gondoskodott róla jól.
Egy este, amikor szitált az eső, és a fiú így is eljött, csuromvizesen, a gondnok nem bírta tovább. Hívta a rendőrséget és a gyermekvédelmet.
— Minden nap egyedül van… Nem bírom nézni, hogy itt sír… Ki felel érte? Hol az apja?..
A rendőrök gyorsan megérkeztek. A fiú a sírnál állt, az arcát a márványlaphoz szorítva. Nem ellenkezett. Csak némán bámult egy pontra. Amikor el akarták vinni, hirtelen kiáltott:
— Nem! Ne vigyetek el! El kell mondanom neki, hogy ma találtam egy játékot! Hogy hiányzik! Vár rám! Megígértem, hogy jövök!..
— Ki ő? — kérdezte gyengéden egy nő a gyermekvédelmi szolgálattól.
— Anya… az anyám…
De aztán a rendőr megtudta a szörnyű igazságot a fiúról: valójában a nő, aki ott van eltemetve, nem az ő anyja volt 😱😱 Folytatás az első hozzászólásban 👇👇
A fiúnak nem volt anyja. Legalábbis nem az, akinek a sírját meglátogatta. Valójában három éves kora óta gyermekotthonban élt. Igazi anyja azonnal elhagyta születése után, apja ismeretlen.
A nő, akit minden nap látogatott, önkéntes volt, gyakran járt az otthonba, sokat beszélgetett a fiúval, könyveket hozott neki, megölelte.
Ő indította el az örökbefogadási folyamatot. A fiú tudott erről — először hitt benne, hogy valaki szeretni fogja. Hogy lesz otthona.
De két nappal a papírok aláírása előtt a nő meghalt egy autóbalesetben. A fiúnak azt mondták, hogy többé nem jöhet.
A fiú megtalálta, hol van eltemetve, és minden nap megszökött az otthonból — csak hogy elmondja neki, mennyire hiányzik.
Anyára volt szüksége.
