Egy idős asszony hónapokig spórolt, hogy hívhasson egy „férjet órabérben” — de amikor megérkezett a házához egy fiatal, izmos férfi, a nagymama majdnem felsikoltott a döbbenettől 😱😨
Az utóbbi hónapok különösen nehezek voltak számára. Gyakran panaszkodott a szomszédasszonyának:
— Csöpög a csap, és még megjavítani sem tudom. Szerszámom sincs! Látod azt a széket? Ráülni sem lehet, inog. És a tető is beázik… mindent nekem kell csinálnom, egyedül, mindig egyedül…
A szomszéd sóhajtott:
— Hívj egy „férjet órabérben”.
— Egy mit?
— Felhívsz egy szolgáltatást, elmondod, mit kell megjavítani, és jön egy férfi, aki mindent megcsinál. Megcsinálja, és te kifizeted.
A nagymamának megtetszett az ötlet. Elővette a megtakarított pénzét — amit „a nehéz napokra” tett félre —, és úgy döntött, belevág.
Másnap kopogtak az ajtón.
A küszöbön egy magas, jóképű férfi állt kék munkaruhában, szerszámosládával és barátságos mosollyal.
— Jó napot kívánok, a szerelőt hívta? — kérdezte udvariasan.
Az idős asszony zavarba jött — nem számított rá, hogy egy ilyen fiatal és jóképű férfi érkezik.
— Igen, igen, fiam, gyere csak be, sok a tennivalóm, — mondta mosolyogva.
A nagymama beengedte az idegent, nem is sejtve, milyen borzalom vár rá 😱😨 (Folytatás az első kommentben 👇👇)
A fiatal férfi megnézte a csapot, a konnektort, a széket, sőt még egy polcot is megjavított. Gyorsan, magabiztosan dolgozott, közben mosolygott és viccelődött.
Az idős asszony elégedetten süteményt és gyümölcslevet tett az asztalra:
— Ülj le, kedvesem, pihenj egy kicsit. Hadd kínáljalak meg valamivel, biztos egész nap házról házra jársz.
A férfi elmosolyodott, ivott egy kortyot, és mellékesen megkérdezte:
— Régóta él egyedül? A gyerekei nem szoktak meglátogatni?
A nő felsóhajtott és elmesélte az életét. A férje meghalt, a gyerekei messze élnek, és a szomszédasszony az egyetlen, akivel tartja a kapcsolatot.
Úgy tűnt, csak egy udvarias beszélgetés…
Amikor a férfi végzett a munkával, a nagymama azt mondta, el kell mennie, hogy átadjon egy levelet a szomszédnak.
— Természetesen, menjen csak, — felelte nyugodtan. — Addig megnézem, hogy minden rendben van-e.
De amint becsukódott mögötte az ajtó, a férfi arca megváltozott. A mosoly eltűnt. Gyorsan körbejárta a szobákat, kihúzta a fiókokat, kinyitotta a szekrényeket és a komódokat.
Levett egy régi faliórát, leszerelte a tévét, elrakta a laptopot, és kinyitotta az ékszeresdobozt.
Amikor a nagymama visszatért, a férfi már az ajtónál állt, mintha távozni készülne.
— Kész is van, nagyi, semmi sem csöpög már, — mondta, miközben a kijárat felé indult.
De ahogy a nő közelebb lépett, a férfi hirtelen megfordult, és egy nehéz tárggyal fejbe ütötte.
A nagymama a kórházban tért magához. Agyrázkódása volt, de szerencsére életben maradt.
Később, amikor visszakapta a telefonját, felhívta a szolgáltatást, hogy panaszt tegyen.
— Sajnáljuk, asszonyom, de nincs olyan alkalmazottunk, aki megfelelne ennek a leírásnak, — válaszolták. — Egyik szerelőnk sem járt önnél.
A nagymama letette a telefont, remegő kézzel megszorította a lepedőt, és halkan suttogta:
— Akkor… ő talált meg engem.
