Egy nő azonnal két ülőhelyet foglalt le a buszon, és amikor egy fiatal fiú le akart ülni a szabad helyre, igazi botrány tört ki 😲😥
Előváros. Reggel. Járási központ.
A busz tömve volt. A levegő olyan volt, mint egy gőzfürdőben, egyáltalán nem volt hely.
Felszálltam a megállóban, a régi bolt mellett, és láttam egy szabad helyet az ablak mellett. A mellette lévő ülésen egy ötvenes éveiben járó, telt asszony ült, rúzsozott ajkakkal, egy nagy nejlonzacskóval az ölében. Mellette — üres.
Behajoltam, udvariasan megkérdeztem:
— Elnézést, ez a hely szabad?
Az asszony fintorogva nézett, mintha a lelkét kértem volna eladni:
— Foglalt!
— És ki ül itt?
Legyintett, mintha legyet űzne el:
— Nem a te dolgod. Ide akarom tenni a táskámat!
Az emberek egymásra néztek, én pedig megdöbbenve álltam. Milyen joga van ehhez?
Leültem. Csendben. Óvatosan. Nem löktem meg, nem érintettem meg. Csak elfoglaltam az üres helyet.
És akkor elkezdődött.
— Mit csinálsz, neveletlen bunkó?! Mondtam, hogy foglalt!
— Senki sem ül itt, tárgyak sincsenek. Nem látod, hogy a buszon nincs is hely még állni sem? Nyugodtan beszélek.
— Nem akarom, hogy mellettem ülj! Fizettem a jegyért, JOGOM VAN hozzá!
— Biztos? Két jegyet vettél?
Elhallgatott egy pillanatra, majd hangosan az egész buszon:
— Nem a te dolgod! Menj el, hülye!
Valaki hátul szólt:
— Asszonyom, legyen önönnél egy kis tisztelet…
— Ne szólj bele! — kiabálta. — Egyedül akarok ülni.
De aztán történt valami váratlan, és az asszony egyszerűen felállt, és nem a saját megállójánál szállt le. Folytatás az első kommentben 👇👇
Megérkezett a kalauz. Magabiztosan, olyan emberként, aki már többször rendezett hasonló vitákat.
— Mi történik?
Az asszony kiabálni kezdett:
— Leült! Kértem, hogy ne üljön le! Nehezemre esik! Egész úton egyedül vagyok!
A kalauz szigorúan:
— Mutassa a jegyét.
— Miért?
— Mert ha csak egy jegye van, akkor csak egy helye van. Az emberek állnak a folyosón.
Az asszony kutatni kezdett a táskájában, elővett egy jegyet. Egyetlen egyet. Normál jegy.
— Nincs panasz — mondta a kalauz. — A férfi ülhet. Ha egyedül akar utazni, fizessen a második helyért vagy szálljon le. Taxi az ön joga.
— Panaszt fogok tenni! — sikoltotta az asszony.
— Tegye meg. Addig is tartsa be a szabályokat.
A busz felélénkült:
— Így van!
— Elég az ilyenekből!
— A tisztelet kölcsönös kell legyen!
Egy öregúr hátulról dünnyögött:
— Nem magas a vérnyomása, hanem az idegeire megy.
Az asszony felugrott, szorosan magához szorította a zacskót, mint egy golyóálló mellényt, és provokatívan az folyosóra állt. Az ablakon nézett kifelé, nehezen lélegzett. A hely szabad volt.
Nem ültem át. Csak utaztam tovább. Kint a fák és az oszlopok suhantak el. Az emberek megnyugodtak. Néhányan szundikáltak, mások suttogtak.
És én gondoltam: furcsa — annyi hely van körülöttünk, de mégis kevés a tisztelet.
