Egy tinédzser meglátott egy kislányt, aki az aszfalton ült és sírt: úgy döntött, odamegy hozzá, de akkor valami váratlan történt 😲😲
A 10 éves Márk imádott a vasútállomáson időzni. Ez a zajos, élénk városrész különlegesnek tűnt számára. Néha a barátaival jött ide, de gyakrabban egyedül. Szeretett a harmadik vágány melletti padon ülni, házi feladatot írni vagy csak nézni, ahogy a vonatok eltűnnek a távolban, miközben jövőbeli utazásokról álmodozott.
Aznap minden a szokásos módon indult. Márk elfoglalta megszokott helyét, amikor hirtelen valami furcsát vett észre — egészen közel, egy lámpaoszlopnál, az aszfalton egy kislány ült. Kb. négy-öt éves lehetett. Szorosan ölelte a plüssmackóját, és keservesen sírt, ügyet sem vetve senkire.
Márk tanácstalan volt, de úgy döntött, odamegy hozzá – és ekkor valami váratlan történt 😲😲 A folytatás az első hozzászólásban 👇👇
– Miért sírsz? Egyedül vagy?
A kislány nem válaszolt, csak megrázta a fejét, és még szorosabban ölelte a játékát. Márk leguggolt mellé:
– Eltévedtél? Hogy hívnak?
– Sára… – suttogta. – Anyával jöttem… elment jegyet venni, és azt mondta, maradjak itt. De már régóta nem jött vissza…
Márk elkomorult. Már több mint fél órája a pályaudvaron volt, de nem látott semmilyen nőt gyerekkel.
– Tudod anyukád telefonszámát?
A kislány bólintott, és szipogva lediktálta.
Márk elővette a hátizsákjából a régi nyomógombos mobilját – a szüleitől kapta „biztonság kedvéért”. Beütötte a számot. Pár csörgés… majd felvették.
– Halló? – egy női hang, nyugtalanul.
– Jó napot. Ööö… megtaláltam a kislányát. Az állomáson van, a harmadik vágány mellett. Egyedül van és sír.
– Istenem! – kiáltotta a nő. – Csak egy percre mentem el jegyet venni, és mire visszajöttem, már nem volt ott! Az egész állomást bejártam, már a biztonságiakat is hívtam!
– Itt van. Semmi baj, – mondta Márk. – Itt vagyok vele.
Pár perc múlva a nő lihegve odaért, telefon a kezében, könnytől csillogó szemmel. Magához ölelte a kislányt, és ismételgette: „Kicsim, bocsáss meg… bocsáss meg…”
Amikor minden kicsit lecsillapodott, a nő Márkra nézett:
– Köszönöm neked. Csak egy pillanatra hagytam ott – biztos rossz irányba ment el… Szörnyű belegondolni. És ha te nem vagy itt… Ha a sínekre ment volna… Köszönöm. Hős vagy.
Márk csak megvonta a vállát. Kicsit zavarban érezte magát, de belül valami új, meleg érzés töltötte el.
