Egy vízvezetékszerelőt kihívtak egy vidéki házhoz, hogy megjavítson egy csöpögő csapot, de a ház falán észrevette a saját fényképét fekete keretben. 😨😨
Alex, a tapasztalt vízvezetékszerelő, azon a napon sürgős hívásra ment. Egy idős férfi hívta, és azt mondta, hogy a vidéki ház fürdőszobájában csöpög a csap. Megadta a címet – egy ház egy elit lakóparkban, harminc kilométerre a várostól. Semmi gyanús, szokásos munka.
Mikor megérkezett, Alex meglepődött: a ház egyértelműen régóta lakatlan volt – lepattogzott vakolat, gaz, rozsdás postaláda. De a csengőre egy idős asszony nyitott ajtót. Zavarodottnak, majdnem feszültnek tűnt.
– A csap fent van, a második emeleten. Kérem, jöjjön be.
Alex felment a nyikorgó lépcsőkön, és egy hosszú folyosóra ért, ahol portrék lógtak a falakon. Megállt – és hideg futott végig rajta.
A falon, sok régi fénykép között, meglátta az arcát. Pontosabban egy arcot, ami hihetetlenül hasonlított rá. Egy fekete-fehér kép, gyászkoszorús fekete keretben.
Alex bámulta a képet – ugyanaz az arckifejezés, ugyanaz az orrforma, a szemek, még az áll vonala is. Majdnem automatikusan ment a fürdőszobába, de remegtek a kezei. A javítás után mégis megkérdezte.
– Elnézést, hülye kérdés. Ki van a képen a lépcsőn? Nagyon hasonlít rám.
Az asszony megdermedt egy pillanatra, majd elsápadt a látottaktól. 😲😲 Folytatás az első kommentben 👇👇
– Ő volt a testvérem. Valentin. Tizenöt éve halt meg egy autóbalesetben. – Gondolkodott. – Furcsa, tényleg hasonlítanak. Még a hangjuk is kicsit hasonló.
Alex bólintott, mintha szúrás lett volna a mellkasában.
– Biztos benne, hogy ő a vér szerinti testvére volt?
Az asszony összeráncolta a homlokát.
– Igen. De… tudja, az apánk mindig azt mondta, hogy a testvért véletlenül vitték el a kórházból – volt valami keveredés a kártyákkal. Aztán mindent elrendeztek, de néha tréfából, néha komolyan mondta. Soha nem tudtuk, igaz-e vagy sem.
