Észrevettem néhány furcsa, kékes foltot az apósom hátán, de ő csak legyintett, és azt állította, hogy véletlenül elesett: nem sokkal később azonban megtudtam az igazságot, amely sokkal rémisztőbb volt 😱😨
Reggel ötéves fiam odaszaladt hozzám, sápadtan, rémülettől tágra nyílt szemekkel.
— Anya… mi az ott nagypapa hátán?
— Hogy érted ezt?
— Láttam… a háta kék. Nem, inkább fekete… Beteg? Miért ilyen?
Megpróbáltam megnyugtatni — a gyerekek gyakran eltúloznak dolgokat. De a nyugtalanság ott maradt bennem. Hiszen egy gyerek nem talál ki ilyesmit ok nélkül.
Ebéd után elhatároztam, hogy megnézem. Bekopogtam az apósom szobájába, majd óvatosan benyitottam. A tükör előtt állt, ing nélkül, meghajolva, és épp a hátát vizsgálta.
Ahogy közelebb léptem, rám tört az ijedtség. A hátán lilás-kék foltok voltak — különböző méretűek, a gerince mentén, a lapockáin, sőt még lejjebb is. Nem egy-kettő — több mint tíz. És elég frissnek tűntek.
— Istenem… mi történt magával? — csúszott ki a számon.
Gyorsan félrefordult és legyintett:
— Elestem… Tudod, ilyen korban. A lábak már nem tartanak.
De a hangja feszült volt. Láthatóan ideges. A kezei remegtek. Amikor felajánlottam, hogy elviszem orvoshoz, élesen rávágta:
— Elmúlik magától. Nem kell senki. Ne foglalkozz vele.
De nem tudtam kiverni a fejemből. Pár nappal később pedig az igazság magától derült ki — sokkal furcsább volt, mint vártam.
Éjszaka kimentem a konyhába inni egy pohár vizet. Ahogy elhaladtam a hálószobájuk előtt, hangokat hallottam.
— Kérlek… fáj… hagyd abba, engedj… — könyörgött szinte az apósom.
Aztán meghallottam az anyósom dühös, ingerült hangját:
— Magad tehetsz róla. Megérdemled!
Ezután halk, de szívszorító nyögés következett, amitől elállt a lélegzetem. Nem bírtam tovább, és feltéptem a hálószoba ajtaját.
Amit bent láttam, halálra rémisztett 😨😱
Folytatás az első kommentben 👇👇
A férfi hason feküdt, az arcát a kezébe temetve. Az anyósom mellette ült az ágyon, és valamit csinált a hátán. Csak amikor közelebb léptem, értettem meg — tűket szúrt bele.
Valódi, vékony, fém tűket.
— Mit csinál maga?! — kiáltottam.
Az anyósom felnézett, egy cseppet sem zavarban:
— Mit gondolsz… kezelem. Fáj a háta, tudod jól. Egy barátnőm mondta, hogy az akupunktúra segít. Hát kipróbáljuk. Neki teljesen elmúlt!
Hitetlenül bámultam rá.
— De maga nem orvos! Ezt nem lehet egyszerű patikai tűkkel csinálni! Sterilitás kell, tudás… Komoly kárt is okozhat neki! Ezért van tele véraláfutásokkal!
Ez állt a titokzatos foltok mögött: semmi betegség, semmi esés… csak veszélyes, hozzá nem értő házi kezelés, amibe ketten belevágtak anélkül, hogy értenék a következményeket.
Óvatosan kihúztam az utolsó tűt, majd határozottan így szóltam:
— Holnap rendes orvoshoz megyünk. Több kísérletezés nem lesz.
