Mostanában furcsa dolgok történtek a házunkban. Minden csendes hangokkal kezdődött – mintha valaki kaparászott vagy suhogott volna a falban. Eleinte a férjemmel azt hittük, hogy a szomszédok vagy a régi ház okozza. De napról napra a hang egyre tisztább lett, reggelente pedig különösen kitartó.
Egy nap úgy döntöttem, jobban odafigyelek, és rájöttem: a zaj forrása a vendégszobában van. A fülemet a falhoz tettem, és enyhe rezgést éreztem – mintha valami élő mozogna benne.
— Döntsük le a falat — mondta a férjem. — Elegem van ebből a zajból. Egyébként is felújítást terveztünk.
Nem vitatkoztam. A férjem felkapta a fejszét, és erősen belecsapott a falba. Minden ütésnél a fal belsejéből hallatszó morajlás csak erősödött. Behúzódtam a szoba sarkába, a szívem hevesen vert.
Végül egy darab a falból lehullott, és megláttuk. Dermedtünk a rémülettől, amikor rájöttünk, hogy egész idő alatt csak néhány méterre aludtunk ettől a rémálomtól. 😱😱 Elmesélem nektek is, mi volt ez – legyetek óvatosak 👇👇 Folytatás az első hozzászólásban ⬇️
Százával bámultak minket a pici lények, készen arra, hogy megvédjék otthonukat. A falban egy hatalmas darázsfészek volt, tele élő darazsakkal.
Később megtudtuk, hogy a darazsak meleg és védett helyeket választanak a fészek építésére – ezért gyakran költöznek padlásokra, elhagyott épületekbe vagy akár a házak falai közé.
A fészkeik nagyon gyorsan nőnek: egy szezon alatt a kolónia akár több ezer egyedet is elérhet.
A darazsak veszélye nemcsak a fájdalmas csípésekben rejlik. Méregük erős allergiás reakciót, akár anafilaxiás sokkot is okozhat. Különösen veszélyes, ha gyerekek vagy allergiára hajlamos emberek vannak a közelben.
Megdöbbentünk, hogy egész idő alatt szó szerint szomszédságban éltünk ezzel a „közösséggel”. És képzeljétek el – ha a fészek még nagyobb lett volna, egy nap átszúrhatták volna a falat és ellephettek volna minket.
