Három huligán rátámadt egy védtelen lányra, megpróbálták kirabolni, és biztosak voltak benne, hogy előttük csupán egy ijedt és tehetetlen áldozat áll: de még csak elképzelni sem tudták, mi fog történni egy perccel később 😱😨
Védtelenre támadni? Ők valóban ezt hitték.
A reggel a parkban nyugodt és meleg volt. Veronika befejezte a futását, megállt egy mellékösvénynél, és próbálta visszanyerni a lélegzetét. Az edzés nehéz volt, de kellemes. Haját magas lófarokba fogta, a nyakában vékony aranylánc csillogott, a csuklóján sportóra. Szerette ezeket a ritka szabadnapokat, amikor egyszerűen egyedül lehetett.
Az ösvény szinte üres volt. Az éjszakai eső utáni nedves levegő levelek és frissesség illatát hordozta. Veronika már az kijárat felé indult volna, amikor mögötte hirtelen motorok bőgtek fel.
Három motor robbant ki a kanyarból, és közvetlenül előtte álltak meg. Három izmos férfi ugrott le róluk. Olcsó melegítők, tetoválások a karokon és a nyakon, pimasz mosolyok.
A vezér előrelépett, és tetőtől talpig végigmérte.
— Na mi van, szépség, egyedül sétálsz? — húzta el a száját gúnyosan.
— Biztos drága a telefonod. Add ide, mielőtt összetöröd.
Veronika hallgatott. Arca komoly volt, de a szemében látszott a feszültség.
A második fiú oldalról kerülte meg.
— Nézd csak, milyen menő. Szép óra. A lánc is csillog. Látszik, hogy van mit levenni róla.
— Ne remegjen a kezed, óvatosak leszünk, — tette hozzá a harmadik halkan nevetve.
Túl közel álltak hozzá, elállva a visszautat.
— Ugye érted, hogy itt senki nem fog segíteni? — mondta a vezér. — Add oda szépen, amid van, és mehetsz tovább.
— És ha nem? — kérdezte Veronika nyugodtan, igyekezve, hogy a hangja ne remegjen meg.
A fiúk összenéztek.
— Akkor kellemetlen lesz, — válaszolta az egyikük. — Nem szeretjük, ha vitatkoznak velünk.
Nevettek, egymás között beszélgettek, a telefonját, a sportcipőjét, a láncát nézegették. Az egyik még a vállához is közelebb nyúlt, mintha próbára tenné, mennyire fél.
Előttük csak egy magányos, védtelen nő állt az edzés után.
De nem tudták, mi fog történni egy perc múlva. 😱😨 Folytatás az első kommentben 👇👇
A vezér ismét közelebb lépett, és lehajolt hozzá.
— Na, odaadod szépen, vagy magyarázzuk el?
Veronika figyelmesen nézett rá. Sem sikoly, sem pánik. Csak feszültség a szemében és hideg összpontosítás.
— Tényleg azt hiszitek, hogy ez jó ötlet? — kérdezte halkan.
A fiúk összenéztek és felnevettek.
— Hallottátok? Meg akar ijeszteni minket.
— Kislány, tudod egyáltalán, kikkel beszélsz?
— Itt nincs senki. Csak mi és te.
Veronika hirtelen elmosolyodott.
— Pontosan. Csak ti és én.
Az egyikük megdermedt.
— Miért mosolyogsz?
— Mert fogalmatok sincs, mibe keveredtetek, — válaszolta.
A vezér ingerülten előrelépett.
— Ne játsszad meg magad. A telefont és a láncot. Most.
És abban a pillanatban az ösvény kanyarjából, a fák árnyékából lassan előlépett két nagydarab férfi. A lány testőrei voltak. Magasak, feketébe öltözve, hideg arccal. Nyugodtan mozogtak, kapkodás nélkül, de a járásukban erő érződött.
A huligánok nem is sejtették, hogy éppen az egyik leggazdagabb ember lányát próbálták kirabolni.
A fiúk megfordultak.
— Ezek meg kik?
Az egyik testőr közelebb lépett, és röviden megkérdezte:
— Probléma?
Veronika még csak hátra sem nézett.
— Már nincs, — válaszolta nyugodtan.
A fiúk arcáról eltűnt a mosoly.
