Három remeteként élő nő körülvette a vadászt, elvette tőle a fegyverét, és megkötözte a kezét, miközben ezt mondták: „Három éve várunk rád.” A férfi azonban még nem értette, miért van szüksége rá ezeknek a nőknek, és milyen rémálommá válik számára ez a nap 🤯
A vadász már reggel kiment az erdőbe. Szeretett volna elejteni valamit vacsorára, majd sötétedés előtt hazatérni, ám azon a napon az erdő mintha úgy döntött volna, kegyetlen tréfát űz vele.
Először friss állati nyomokat vett észre a földön. Aztán mozgást látott a fák között, és letért a megszokott ösvényről. Úgy tűnt neki, hogy a zsákmány egészen közel van, csak még egy kicsit kell továbbmennie. De eltelt fél óra, majd egy egész óra.
A vadász megállt, és körülnézett. Körülötte ismeretlen magas fák, sűrű bokrok és nedves fű voltak. Sem út, sem ismerős kő, sem emberi nyom.
Megpróbált visszafordulni, de hamar rájött, hogy körbe-körbe jár.
— Remek — mondta halkan magának. — Egyszerűen remek.
A nap lassan lebukott az erdő mögött. A fatörzsek között egyre sötétebb lett, a levegő pedig érezhetően lehűlt. A vadász majdnem két órán át gyalogolt, mígnem a távolban végre meglátott egy vékony füstcsíkot. Felgyorsította a lépteit.
A vadon mélyén, öreg fenyők között állt egy magányos faház. A teteje ferde volt, az ablakai kicsik, a fal mellett pedig tűzifarönkök voltak felhalmozva. A ház úgy nézett ki, mintha sok éve elfelejtették volna ott.
A vadász az ajtóhoz lépett, és éppen kopogni akart, amikor az hirtelen magától kinyílt.
A küszöbön egy fiatal nő állt színes fejkendőben. A kezében egy nehéz vödör vizet tartott. Úgy nézett rá, mintha nem egy véletlenül odatévedt idegent látna, hanem valakit, akire már régóta várt.
— Ó… végre megérkeztél — mondta halkan. — Három éve várunk rád.
A vadász összeráncolta a homlokát.
— Mit jelentsen ez? Kik maguk?
A nő nem válaszolt. Csak letette a vödröt a földre, és különösen elmosolyodott.
Ebben a pillanatban a vadász maga mögött egy ág reccsenését hallotta. Hirtelen megfordult, de már túl késő volt.
Valami nehéz a fejére csapódott, és az erdő eltűnt a szeme elől.
Amikor a vadász magához tért, a szobában már sötét volt. Valahol tűzifa ropogott a kályhában. A keze és a lába erősen össze volt kötözve kötéllel, a puskája pedig messze, a fal mellett hevert. Három nő állt előtte.
A fejkendős lány középen állt. Tőle balra egy hosszú copfos vörös hajú nő, jobbra pedig egy szőke nő állt kiengedett hajjal és hideg mosollyal.
A vadász rángatni kezdte a kezét.
— Kik maguk? Mit akarnak tőlem?
A nők egymásra néztek.
— Végre megérkeztél — ismételte a fejkendős lány. 😱🫣
Ami még azon az éjszakán történt a vadásszal, az igazán rémisztő volt 😰 A történet folytatása az első hozzászólásban található 👇👇
— Semmit sem értek! Engedjenek el!
A szőke nő lassan közelebb lépett, és leguggolt elé.
— Nem véletlenül tévedtél el.
A vadász megdermedt.
— Mit jelent ez?
— Azért kerültél ide, mert az erdő hozzánk vezetett téged — válaszolta.
A nők bevallották, hogy már sok éve a vadon mélyén élnek, és arról álmodnak, hogy ott létrehozzák a saját zárt törzsüket, ahová a külvilágból senki sem avatkozhat be.
A vadászra vártak, mert a képességei, az erdő ismerete és a fegyvere erősebbé tehették volna a közösségüket. De amikor megértette, milyen szerepet szántak neki a terveikben, már túl késő volt: leszállt az éjszaka az erdőre, és a nők már rég elrejtették a visszautat.
