Hogy bosszút álljon a feleségén, a férj eladta a házban lévő részét az első hajléktalannak, akivel találkozott, majd szeretőjével a tengerhez repült; de azt még csak nem is sejtette, milyen meglepetést készített számára a felesége 😨😱
– Ismerd meg a mi helyi hajléktalanunkat – mondta a férj undorító vigyorral, miközben kitárta az ajtót, és beengedett egy sovány, ápolatlan férfit egy régi kabátban. – Mostantól ő fog a házunkban lakni. Etesd, mosdasd, adj neki új ruhát. Akár hozzá is mehetsz feleségül, ha akarod.
– Mit művelsz? Miről beszélsz? – sápadt el a feleség.
– Elegem van belőled – legyintett a férj. – Elmegyek egy másik nőhöz, fiatalabb és szebb. Te pedig itt rohadsz meg, nem érdekel. Ebből a házasságból csak a fiunk kellett, ő pedig már felnőtt. Az életem még előttem áll. Viszlát, kedvesem.
Előző nap a férj sebtében aláírt egy szerződést egy ismerős közjegyzőnél: az apartman felét valóban eladta az „első szembejövőnek” – egy Viktor nevű hajléktalannak, akit a szupermarket előtt fogott el, és egy üveg italért meg néhány ezer forintért „megvett”.
Zseniális bosszúnak hitte: a feleségnek most törvényesen együtt kell élnie egy csavargóval. Miután átadta Viktornak a megsárgult iratokat tartalmazó mappát, becsapta az ajtót, és néhány óra múlva már a repülőn ült kifestett szeretője mellett, a tengerről és az új életéről álmodozva.
De amikor hazatért, borzalmas bosszú várta a férjét az elhagyott feleség részéről. 😱😨
Folytatás az első kommentben 👇👇
Amikor az ajtó becsukódott mögötte, a feleség még néhány percig a folyosón állt, hallgatva a fürdőszobában csöpögő csapot. Aztán mély levegőt vett, és a vendég felé fordult.
– Hogy hívják? – kérdezte fáradtan.
– Viktor – felelte a férfi zavartan. – Ha akarja… elmegyek.
– Nem, Viktor – mondta a nő gyengéden. – Most elmegy zuhanyozni, eszik valamit, és utána beszélünk.
Két órával később már nem egy piszkos hajléktalan ült vele szemben, hanem egy fáradt, átlagos férfi az ő régi pulóverében. A nő az asztalra terítette az iratokat, amelyeket Viktor addig gyűrögetett.
– Tudja – mondta –, hogy ezek szerint most ön a lakás felének a tulajdonosa… de pontosan tudja, hogy csak kihasználták.
Viktor szégyenkezve lehajtotta a fejét.
– Azt mondta, nem érdekli semmi, csak hogy az ön élete pokollá váljon…
– Engem viszont érdekel – válaszolta a nő határozottan. – Tegyük ezt: segítek önnek kikerülni az utcáról, szobát szerzünk önnek egy hajléktalanszállón, ruhákat veszünk… és ön visszaírja rám az ingatlanrészt. Tisztességesen.
Egy héttel később már a közjegyzőnél ültek. Viktor aláírta az ajándékozási szerződést, kapott tőle rendes pénzt és helyet egy rehabilitációs központban.
Közben a feleség más ügyeket is elintézett: a férje holmiját szemeteszsákokba gyűjtötte és ugyanannak a szállónak adományozta, az autót pedig a saját nevére íratta.
A férj munkahelyét is ő hívta fel: nyugodtan elmagyarázta, hogy a férje az utóbbi időben furcsán viselkedik, fontos dolgokat felejt el, fillérekért adja el a vagyonát, elhagyta a családját és eltűnt. A vezetőség gyorsan levonta a következtetéseket: a „megbízhatatlan” alkalmazottat először felfüggesztették, majd elbocsátották.
A férj csak két héttel később szembesült mindezzel, amikor a tengerparton elfogyott a pénze, és a bankkártyája hirtelen nem működött többé. A szeretője, aki nem akart bajt, korábban hazarepült.
Dühösen és megalázva tért haza, biztos volt benne, hogy „helyre tesz mindent”. De amikor a házhoz ért, rá sem ismert: a lakás ajtaján új zár volt.
