Le akartak szállítani a repülőről a túlsúlyom miatt: helyre kellett tennem ezeket a szívtelen embereket 😢😢
63 éves vagyok, és egész életemben tanultam szeretni és elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok. Egy betegség felborította az anyagcserémet, és a súlygyarapodás nem az én választásom volt. De az emberek ezt nem mindig akarják megérteni.
Megszoktam a ferde pillantásokat, hogy idegenek úgy nézik a testemet, mintha kirakatban lenne. Különösen nehéz ezt elviselni a repülőn, ahol eleve kevés a hely, és mindenki kötelességének érzi, hogy tetőtől talpig végigmérjen.
Aznap is úgy repültem, mint mindig. Előre megvettem a jegyemet, és ablak melletti helyet választottam, hogy senkit ne zavarjak. Leültem, gondosan becsatoltam az övet, a táskám a szék alá tettem, és felkészültem az útra.
Pár perccel később odajött mellém egy fiatal, kb. 25 éves nő, szép, ápolt, elegáns kosztümben. Rám nézett, és azonnal elhúzta a száját.
– Na, remek – mondta hangosan, egyáltalán nem próbált udvarias lenni. – Már megint egy kövér foglalja el a fél ülést. Én így nem fogok utazni!
Belenyilallt a fájdalom. De eleinte hallgattam. A lány folytatta:
– A kövérek maradjanak otthon, ne repüljenek – vágta a képembe. – Egyáltalán nem gondol másokra?
Ezután hívta a légiutas-kísérőt. Fölényesen felemelt fejjel rám mutatott:
– Ez a nő túl sok helyet foglal! Szállítsák le, vagy beperlem a légitársaságukat!
Az emberek kezdtek hátrafordulni. A stewardess rám nézett, mintha nem tudná, hogyan kérjen meg, hogy hagyjam el a gépet. Éreztem, hogy elpirulok a megaláztatástól. De abban a pillanatban rájöttem, hogy meg kell védenem a jogaimat, és tettem valamit, amit egyáltalán nem bánok 😨😲 Folytatás az első kommentben 👇👇
Lassan felálltam, a stewardesshez és a lányhoz fordultam, és hangosan, az egész utastérnek mondtam:
– Teljes jogom van itt lenni. Rendesen megvettem a jegyemet. A testsúlyom egy betegség következménye, nem lustaság vagy mértéktelenség, ahogyan önök gondolják. És nem kötelességem magyarázkodni a testem miatt senkinek.
Ha önnek nincs elég helye, vásárolhat két ülést vagy átülhet. De azt követelni, hogy engem leszállítsanak, diszkrimináció. És ha a légitársaság ennek enged, én perelni fogom – a törvényben rögzített jogaim megsértése miatt.
Tartottam egy pillanat szünetet, és közvetlenül a lány szemébe néztem, pislogás nélkül:
– A szavai megaláznak emberként. Nyilvánosan sértett meg, és kész vagyok jogi lépéseket tenni ön ellen. Ha nem hagyja abba, azonnal hívom a rendőrséget ide.
A repülőn csend lett. A lány hirtelen megtört, az önbizalomtól sugárzó arca megváltozott. A stewardess zavartan bólintott, és motyogta:
– Asszonyom, természetesen joga van repülni. Intézkedem a másik utassal.
Végül a lányt máshová ültették, távolabb. Én az ablaknál maradtam, és sok utas utána támogatóan rám mosolygott. Egy nő halkan ezt mondta:
– Köszönöm ezeket a szavakat. Nagyon bátor volt.
Abban a pillanatban büszkeséget éreztem. Nem vagyok hibás a testem miatt. És senkinek nincs joga kirekeszteni emiatt.
