„Miért nem tisztelegsz előttem?” – kiáltotta a alezredes a fiatal nőre, de fogalma sem volt, ki áll előtte… 😱😱
Aznap a katonai bázison szokatlan csend uralkodott. A katonák sorban álltak a gyakorlótéren, várva az alezredes érkezését.
Mindenki tudta, hogy ez az ember szereti a hatalmat és a figyelmet, és feltétlen engedelmességet követel. Féltek tőle — nem az ereje, hanem a kegyetlensége és arroganciája miatt. Gyakran megalázta beosztottjait, mindig keresett valami ürügyet a büntetésre, és senkinek sem volt bátorsága szembeszállni vele.
Néhány perc múlva motorzúgás hallatszott a kapu mögül. Egy katonai terepjáró hajtott be az udvarra, porfelhőt kavarva.
A századparancsnok felkiáltott:
— Vigyázz!
Mindenki megmerevedett, tisztelegve a felettes előtt. De abban a pillanatban egy fiatal nő egyenruhában nyugodtan sétált át a téren. Fiatal volt, magabiztos, könnyed léptekkel. A kezében tartotta a sisakját, és egy pillantást sem vetett az alezredesre.
Ő azonnal észrevette — és dühroham tört rá. Hirtelen lefékezett, lehúzta az ablakot, és előrehajolva kiáltotta:
— Hé, katona! Miért nem tisztelegsz? Elvesztetted a félelmed? Tudod egyáltalán, ki vagyok én?!
A nő nyugodtan, egyenesen a szemébe nézett.
— Igen, tudom, ki maga — válaszolta félelem nélkül.
Az alezredes szerint ez a válasz arcátlan volt, és felrobbant a dühtől. Kiugrott a járműből, ordibált, sértegetett, fenyegetett és megalázott. A katonák megfeszültek — senki sem mert közbelépni.
De ebben a pillanatban a látszólag védtelen nő olyat tett, amitől az alezredes teljesen megdöbbent 😲😱
Folytatás az első kommentben 👇👇
A nő hirtelen határozott hangon megszólalt:
— Nem vagyok köteles tisztelegni olyasvalakinek, aki alacsonyabb rangban van nálam.
— Mit mondtál?! — hebegte az alezredes. — Láttad a rangjelzésemet? Alezredes vagyok!
A nő egy lépést tett előre, és tisztán kimondta:
— Én pedig a belső vizsgálati osztály ezredese vagyok. A minisztérium parancsára jöttem ide, hogy kivizsgáljam, hogyan „szolgál”. Túl sok panasz érkezett önre. Mindenki ugyanazt állítja: kegyetlenül bánik a katonákkal.
Az alezredes arca elsápadt. Megmerevedett, nem talált szavakat. A nő keresztbe tette a karját a mellén, és hideg mosollyal hozzátette:
— Nos? Nem fog tisztelegni? Még egy szabálysértés az ön részéről.
A téren halálos csend lett. Senki sem mert megmozdulni — csak az alezredes állt ott, elveszetten, először életében szótlanul.
