Ezek a sziámi ikrek fejüknél fogva születtek 😱 A szétválasztó műtét rendkívül bonyolult volt, mivel az orvosoknak nemcsak a koponya csontjait, hanem az agyat is szét kellett választaniuk 😲 A lányok mindössze 10 hónaposak voltak, amikor az orvosok elvégezték a műtétet, és szerencsére sikeres volt 😍
Ma a lányok 9 évesek. Természetesen a fejlődésük kissé eltér az életkoruknak megfelelő társaikétól, de összességében normális gyerekekként élnek 💖 Szeretnéd látni, hogyan néznek ki ma? A szétválasztás utáni fotóik az első hozzászólásban találhatók 👇👇
Erin és Abby Delaney 2016 júliusában születtek Philadelphiában. A lányok rendkívül ritka sziámi ikrek voltak – kraniopágok – azaz a fejük össze volt nőve.
A koponyájuk és az agyhártyáik egy része összeolvadt, és az orvosok már az elején tudták, hogy bonyolult műtét nélkül nem élhetnek sokáig.
Amikor a lányok mindössze egyévesek voltak, az orvosok meghozták a sorsdöntő döntést: szétválasztani őket. A szülőknek azonnal elmondták az igazat: valószínűleg az egyik lány nem fogja túlélni.
A koponyacsontok szétválasztása lehetséges volt, de az agyak különválasztása űrtechnológiai szintű feladat volt. A neurosebészek pontosan tudták: még egy milliméteres hiba is életet veszélyeztethet vagy súlyos fogyatékosságot okozhat.
A műtét több mint tíz órán át tartott. Egy egész csapat sebész és szakember finom munkája volt. De megtörtént a hihetetlen – a műtét sikeres volt, mindkét lány túlélte.
Ezután kezdődött a hosszú rehabilitációs út. Erinnek és Abbynek gyorsan meg kellett tanulniuk azt, amit társaik már rég tudtak: fejüket tartani, ülni, mozogni.
A szétválasztott agyat „új elvek” szerint kellett működésre bírni. Nem volt könnyű, de az orvosok, a szülők és a szerető emberek mindig mellettük álltak.
A legnagyobb csoda az volt, hogy a lányok most már meg tudják ölelni egymást. Anyjuk bevallja: a lányok gyakran ölelkezve alszanak el, és számára ez a világ legdrágább látványa.
Ma, évek múltán, Erin és Abby tovább nőnek, és örömet okoznak a családjuknak. Már 9 évesek. Természetesen fejlődésük kissé eltér a kortársaikétól: többet kell orvosokkal dolgozniuk és rehabilitációs kurzusokon részt venniük.
Ennek ellenére tanulnak, nevetnek, játszanak és teljesen normális gyerekként élnek.
