Két napja a férjem exfelesége három gyerekkel és bőröndökkel megjelent a házunk ajtaján. Azt mondta, hogy mostantól a gyerekek nálunk fognak élni. Nem voltam felkészülve erre, azonnal telefonáltam a férjemnek.
Miután meghallgattam, amit mondott, komolyan elgondolkodtam a váláson. Nem is tudom, hogy ez helyes döntés-e. A történetemet a hozzászólásokban található linken osztom meg, és várom a tanácsaitokat ⬇️ ⬇️
A kanapén ültem a laptopommal, lustán lapozgatva egy bikini katalógust. Egy hét múlva férjemmel Görögországba utazunk. Már elképzeltem, hogy pihenek a meleg napsütésben, miközben hideg koktélt iszom. Csak a tökéletes bikinit kellett kiválasztanom.
Hirtelen kopogás hallatszott az ajtón. Meglepődtem. Nem vártunk senkit. Ki lehetett az?
Amikor kinyitottam az ajtót, férjem exfeleségét láttam. Mellette három gyerek állt – két fiú, 8 és 10 évesek, és egy kicsi lány.
— A gyerekek nálatok fognak maradni a nyár végéig — mondta.
Annyira meglepődtem, hogy még a szemet sem mertem kinyitni.
— Mi?! Komolyan beszélsz?
— Norvégiába utazom. Azonnal.
Megpróbáltam lenyelni, és a tekintetem a gyerekekre, majd rá irányult. A férjem mesélt róluk, de mindig csak futólag, részletek nélkül.
Még sosem jöttek hozzánk – ő velük a parkban vagy kávézóban találkozott. És most itt álltak a küszöbön bőröndökkel, és nem értették, mi történik.
— Nem, várj… — kezdtem, de már hátrálni kezdett.
— A taxim vár. Oldjátok meg.
Ezekkel a szavakkal megfordult, és eltűnt, hátrahagyva három gyereket.
Bezártam az ajtót, és megfordultam.
Felvettem a telefont, és felhívtam a férjemet.
— Ez valami vicc?
— Igen, azt mondta, hogy itt hagyja a gyerekeket — mondta ő nyugodtan, mintha ételt rendelnék.
— Ő nem csak mondta! Már itt hagyta őket!
A vonal másik végén csend lett.
— Figyelj — mondta végül. — Ő is szeretné élni az életét. Rendelkezni szeretne egy kis idővel magának.
— Ez nem az én problémám! Megígérted, hogy a gyerekek nem fognak velünk élni!
— Hát, így alakult… Én vagyok az apjuk. Nem űzhetem el őket az utcára.
Megfeszítettem a fogaimat.
— Akkor te oldd meg egyedül. Vagy elmegyek. Emlékszel, hogy utazunk Görögországba?
— Menjünk együtt.
Csendben letettem a telefont.
Egész éjjel sírtam. A férjem próbált megnyugtatni, de nem tudtam elfogadni, hogy az egész jövőm – a nyaralás, a gondtalan élet, a terveink – egy pillanat alatt összeomlott.
Mi van, ha az exfeleség nem tér vissza? Mi van, ha a gyerekek örökre nálunk maradnak?
Most mit tegyek?