A repülőgépen már szinte minden utas elfoglalta a helyét. Az emberek pakolták a csomagjaikat a felső rekeszekbe, keresték az üléseiket. Egy szürke pólós férfi leült a folyosó melletti helyre, és azonnal nyilvánvalóvá vált: ez a hely kevés lesz neki.
A méretei zavarták a középen ülő utast, és akadályozták a többiek áthaladását is. Néhányan rosszalló pillantásokat vetettek rá, mások csendben morogtak.
Pár perc múlva odalépett egy légiutas-kísérő. Először udvariasan, de határozottan megkérte a férfit, hogy ideiglenesen hagyja el a gépet, hogy megoldják az ülőhelyek kérdését. A légkör feszültté vált.
De a férfi hirtelen felállt, az utasokhoz fordult, és hangosan kimondott valamit, amitől a légiutas-kísérő elpirult és bocsánatot kezdett kérni…
A folytatás az első hozzászólásban 👇👇
– Barátaim, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy kényelmetlenséget okozok. Éppen ezért… – elővett a zsebéből egy összehajtott jegyet, és folytatta: – …két helyet vettem egymás mellett, hogy ne zavarjak senkit.
Csak egy beszállási hiba történt, és a második jegyemet odaadták egy másik utasnak. Most mindjárt megoldjuk!
A légiutas-kísérő meglepetten megnézte a jegyet, majd bólintott, megköszönte a türelmét, és elindult rendezni a helyzetet. Néhány perc múlva felszabadult a férfi melletti ülés, ő pedig kényelmesen elhelyezkedett, és már senkit sem zavart.
A kabinban, ahol korábban feszültség uralkodott, hirtelen csend és tisztelet lett úrrá. Valaki bólintott elismerően. Más odasúgta a szomszédjának: „Ez igen!” Néha a kedvesség és az előrelátás a legváratlanabb dolog, amit egy repülőúton láthatunk.
