A metrókocsiban egy ingerült alezredes rászólt egy fiatal nőre — de az arca hirtelen elsápadt, amikor a lány levette a kabátját 😲😱
A kocsiban a szokásos reggeli csend uralkodott — a vonatok zaja, néhány halk beszélgetés és a termoszokból áradó kávéillat. Az emberek telefonjaikba merülve siettek a munkába.
Egyik állomáson felszállt egy fiatal nő — törékeny, alacsony, rendezett konttyal és nyugodt tekintettel. Bézs színű, derékban övvel megkötött kabátot viselt, egészen a nyakáig begombolva.
Leült egy katonai egyenruhás férfival szemben, akit medálok díszítettek. Ő volt az alezredes — szigorú, magabiztos, a hatalomhoz szokott ember tartásával.
Ránézett a nőre, és a homlokát ráncolta. Úgy tűnt neki, mintha a kabát alól valami sötétzöld gallér, egyenruhára emlékeztető rész lógna ki.
Egy pillanatra bosszúság villant a szemében. Talán unalom, talán gőg — de valami arra késztette, hogy megszólaljon.
— Mi van a kabátod alatt? — kérdezte élesen, kissé előrehajolva.
A lány meglepetten ránézett, de hallgatott.
— Kérdeztem, honnan szerezted azt az egyenruhát! — emelte fel a hangját az alezredes. — Mi van, most katonásdit játszunk? Vagy az interneten vetted, hogy több lájkot kapj?
Néhány utas kíváncsian felpillantott.
A fiatal nő lassan kifújta a levegőt.
— Elnézést, de nem engedtem meg, hogy ilyen hangnemben beszéljen velem — mondta halkan, de határozottan.
— Nem engedted meg?! — robbant ki a férfi. — Húsz éve szolgálok a hadseregben, és nem tűröm, hogy valaki, akinek semmi köze hozzá, viselje az egyenruhát! Ez szent dolog! Azonnal vedd le!
Hangosan, parancsoló hangon beszélt, úgy, hogy még a szomszédos utasok is elhallgattak. A nő mozdulatlan maradt, egyenesen a szemébe nézve.
— Befejezte? — kérdezte csendesen.
Az alezredes válaszolni akart, de elnémult, amikor a nő lassan kioldotta az övet és levette a kabátját. Abban a pillanatban mélyen megbánta a szavait, és megdöbbent attól, amit látott 😲😱
👉 Folytatás az első kommentben 👇👇
A kabát alatt tökéletesen vasalt katonai egyenruha volt, rajta a különleges egységek emblémája és a őrnagy (major) rangjelzése. A mellkasán kitüntetések csillogtak. A nő kivette az igazolványát, és a férfi elé tette.
— Különleges egységek őrnagya — mondta nyugodt, határozott hangon. — Örülök, hogy ennyire buzgón védi a hadsereg becsületét. Különös azonban, hogy ezt egy bajtársával szemben, nyilvánosan teszi.
Halálos csend lett a kocsiban. Az alezredes elsápadt, az ajkai remegtek. Szólni akart, de a szavak a torkán akadtak.
— Azt hiszem, a parancsnokságot érdekelni fogja, hogyan “védi a becsületet”, és kivel engedi meg magának, hogy így beszéljen — folytatta a nő, miközben nyugodtan visszagombolta a kabátját. — Vagy talán egyszerűen bocsánatot kér?
A férfi nagyot nyelt, hátradőlt és alig hallhatóan mormolta:
— Elnézést, bajtárs őrnagy… Én… nem tudtam.
A nő bólintott, anélkül hogy ránézett volna.
— Néha jobb előbb megtudni, kivel beszél az ember — mondta halkan, majd leszállt a következő állomáson, a kocsit feszült csendben hagyva.
Az utasok az alezredest nézték, aki nem emelte fel a fejét — csak mélyet sóhajtott.
