Minden héten a fiatal özvegy ellátogatott a temetőbe, hogy meglátogassa néhai férje sírját. Gondosan elrendezte a virágokat, letörölte a márvány sírkövet, és néhány percet csendes elmélkedéssel töltött. Úgy tűnt, hogy ezekben a pillanatokban megáll számára az idő.
Egy férfi, aki gyakran látogatott ki a temetőbe, hogy saját rokonai sírját gondozza, már egy ideje figyelte őt. Nemcsak a nő odaadása ragadta meg a figyelmét, hanem egy furcsa szokása is: távozáskor az özvegy soha, egyetlen alkalommal sem nézett vissza.
Egy nap már nem bírta tovább, és amikor a nő befejezte a szokásos rituáléját, és elindult a kijárat felé, megszólította őt.
— Elnézést a kíváncsiságomért, asszonyom, — kezdte óvatosan. — Nem tudtam nem észrevenni, milyen tisztelettel gondozza férje sírját. Ez igazán megható… De van valami, ami nem hagy nyugodni: soha nem néz vissza, amikor elmegy. Miért?
A bölcs özvegy válasza teljesen ledöbbentette 😲 Folytatás a hozzászólásokban található linken 👇👇
A nő kissé felvonta a szemöldökét, ajkai sarkában egy apró mosollyal egyenesen a férfi szemébe nézett.
— Ó, uram… Tudja, a férjem mindig azt mondta tréfásan, hogy a fenekem olyan szép és szexi, hogy képes feltámasztani a halottakat…
Dramatikus szünetet tartott, majd huncut mosollyal hozzátette:
— Nem akarok kockáztatni.
A férfi egy pillanatra ledermedt a hallottaktól, majd hangosan felnevetett. Az özvegy vidáman kacsintott, és szokása szerint elegánsan távozott, magára hagyva a férfit zavarában.
