Az új szomszédaim utálták a házam sárga színét. Folyamatosan próbálták rávenni, hogy festessem át, de én mindig elutasítottam, mert nagyon tetszett ez a szín.
Egyszer el kellett utaznom egy két hetes üzleti útra, és amikor visszatértem, azt láttam, hogy a szomszédaim szürkére festették a házam.
Dühös voltam, és elhatároztam, hogy leckét adok az arrogáns szomszédaimnak. Utána nagyon sokáig féltek kimenni az utcára.
Elmondom, mit tettem 👇👇
Miután két hetet volt külföldön, Viktória érezte, hogy a szíve összeszorul a megérzés miatt. Az udvarába hajtott — oda, ahol a napfényes, sárga házának kellett volna állnia.
De a ház… eltűnt. Valójában ott volt, de most már más színű — szürke.
Viktória megdermedt.
„Megcsinálták. Tényleg MEGCSINÁLTÁK.”
A szomszédok, fiatal, önelégült bézs esztéták, akik utálták a sárga házat azóta, hogy beköltöztek.
A ház, amelyet Viktória elhunyt férje festett, aki „a mi kis napunknak” nevezte. És most ezt a fényt kioltották.
Végigment az utcán, és kopogtatott a szomszédai ajtaján. Senki sem nyitott. Természetesen.
De aztán megjelent Mr. Thompson — egy régi szomszéd és a bűncselekmény akaratlan tanúja. Fotókat mutatott — a festőkről, akik éppen Viktória házát festették.
„Volt engedélyük“, mondta szégyenkezve. „Megmutatták a rendőrségnek. Azt állították, hogy ön rendeltek festést…“
A dokumentumok Davisék nevére szóltak. Készpénzben fizettek.
De Viktória nem volt olyan nő, akit így könnyen legyőzhettek volna. Főleg, ha a házról volt szó, amely egy szeretett személyre emlékeztette.
Rögtön elment a festőcég irodájába. A vezető dadogott, amikor rájött, hogy átverték őket.
„Azt mondták, hogy az ő házuk… még fényképeket is mutattak…“
„És nem ellenőrizték? Nem néztek utána az ingatlannyilvántartásnak? Kérdeztek a szomszédoktól?! Tönkretették a házamat — és miért?“
Viktória megállhatott volna itt. De nem. Ahelyett, hogy pereskedéssel bosszút állt volna, egy kifinomult, kreatív és… nyilvános bosszút választott.
Másnap reggel az egész környék felébredt a zajra — és a fényes, vakító színre. A város legjobb graffiti művészeit alkalmazta.
Három nap után a háza újra ragyogott — nemcsak sárgán, hanem festett napsugarakkal, óriási napraforgókkal, és idézetekkel a boldogságról és a szabadságról. A tetőn egy felirat díszelgett:
„A fény legyőzi a unalmat. Szeretettel, V.“
A média felkapta a történetet. Helyi újságok, blogok, sőt tévéműsorok. Mindenki tudni akarta: kik azok a szomszédok, akik megpróbálták „elpusztítani a napot”?
És Mr. és Mrs. Davis? Ők most már elbújtak a zárt redőnyök mögött, és nevetség tárgyává váltak, csendes megvetésnek kitéve.
