A születésnapomon a férjem egy elhervadt csokrot adott ajándékba, amit a szemetesből szedett ki: bosszút kellett állnom ezért a „csodás” ajándékért 😲😲
A születésnapomon… egy elhervadt csokrot kaptam.
— Honnan vannak a virágok? — kérdeztem hidegen a férjemtől. — A szemetesből?
— Mi baj vele? Valaki korán kidobta őket. Még két hétig kibírják — válaszolta nyugodtan. — Szép virágok…
Nem hittem a fülemnek.
— Komolyan? Eldöntötted, hogy a szemetesből veszel nekem virágot? Ez minden, amit megérdemlek?
— Egyébként ez nem neked szóló ajándék. Mondtam, hogy nem szándékozom semmit adni. Csak dekorációnak — vállat vont.
Ekkor robbantam fel:
— Elegem van a spórolásodból! Mit fogsz legközelebb hozni? Maradékot? Ez szerinted normális?
— Mi baj van vele? Virág az virág. Ráadásul a kuka tetején voltak, nem bent — jegyezte meg.
Olyan undorodtam lett, hogy nem mondtam többet. Egyszerűen bementem a szobámba. Sokáig sírtam. Sajnálkoztam magamon.
A virágok még pár napig álltak a házban, aztán ő dobta ki őket vissza oda, ahonnan hozta.
Már nem haragudtam. De megbocsátani nem jelent felejteni. Így hát elhatároztam, hogy a születésnapjára csinálok neki egy olyan „ajándékot”, amit soha nem fog elfelejteni.
Elmesélem, mit tettem 👇👇Folytatás az első hozzászólásban 👇👇
Eltelt két hónap. Alexey negyven éves lett. Babonás volt, nem akart ünnepelni, azt mondta, „nem szokás”.
Üzenetben gratuláltam neki, és megígértem egy ajándékot.
Korábban értem haza, és jelképesen megterítettem.
Körülbelül kilenckor jött haza. Ránézett az asztalra, morgott:
— Nem kellett volna ennyit fáradnod.
— Azt gondoltam, nem baj, ha kicsit megünnepeljük. Ráadásul vettem neked ajándékot! — mondtam örömmel, és elrohantam a szobába.
Visszajöttem egy dobozzal, piros szalaggal átkötve, és átadtam neki.
— Mi ez? — megrázta a dobozt.
— Nyisd ki, és megtudod — mosolyogtam.
Lelkesedve levette a szalagot, felnyitotta a tetejét, és belenézett.
Milyen jó volt látni, ahogy változik az arckifejezése.
— Zokni és… alsónadrág? — kérdezte undorodva, két ujjal kikapva egy zoknit. — Miért címke nélkül és kifakultak? Már hordta valaki?
— Igen. Nem veszek mindig újat! Kedvezményesen vettem egy turkálóban — válaszoltam szándékosan vidáman.
Felkapta a vizet:
— Hogy jutott ez eszedbe?! Fúj! — és földhöz vágta a dobozt.
Nyugodtan ránéztem, és azt mondtam:
— Pont ugyanígy, ahogy neked az jutott eszedbe, hogy a szemetesből vegyél nekem virágot.
