A tanárok észrevették, hogy egy 9 éves kisfiú minden nap földet kapar, és valamit elrejt a gödörben: mindenki megdöbbent, amikor megtudta, mit rejt a föld alá 😱😱
A tanárok már napok óta meglepetten figyelték az egyik diák furcsa viselkedését – a kilencéves Maxét. Minden nap az órák után kiment az iskola hátsó udvarába, arra a részre, ahová szinte senki sem jár.
Ott, ugyanazon a helyen Max letérdelt, és puszta kézzel kezdett ásni – nem törődött a körmei alatti piszokkal, sem a karcolásokkal. Körülbelül tíz percig ásott, majd óvatosan valamit a gödörbe tett, betemette, elsimította a földet, mintha semmi sem történt volna. Aztán elment.
Először a tanárok azt hitték, csak játszik. A gyerekek néha furcsák – különösen ebben a korban. De Max ijesztő pontossággal csinálta – minden nap, ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen, ugyanazokkal a mozdulatokkal. Ez nem játék volt.
Egy nap az egyik alsós tanárnő nem bírta tovább. A csengetés után titokban követte Maxot, elbújva a fák mögött. A fiú, ahogy mindig, hátra ment, leguggolt, kiásta a kis halmot, elővett egy nejlonzacskót a hátizsákjából, és a gödörbe tette. Aztán betemette és elsimította.
A tanárnő nem tudta tovább nézni. Előlépett és megszólította:
— Max… Mit csinálsz itt?
A fiú megrezzent. Először csak nézett rá ijedten, mint akit rajtakaptak valami rosszban. Aztán halkan megszólalt…
A tanárnő megdöbbent attól, amit hallott 😱😱 (Folytatás az első hozzászólásban 👇👇)
— Elrejtem…
— Mit rejtesz el?
Csendben maradt egy pillanatra, majd a földre mutatott:
— A tankönyveket… Minden nap elhozom őket, és elásom. Hogy apa ne találja meg.
A tanárnő leguggolt mellé. Max nem nézett a szemébe.
— Miért nem akarod, hogy apukád megtalálja?
— Ő… ő gonosz, amikor iszik. Egyszer mindent szétszaggatott – könyveket, füzeteket. Azt mondta, ne tanuljak, hanem mossak padlót és főzzek. De én… én tanulni akarok. Szeretem az iskolát. És ha megint mindent szétszakít, többé nem tudok tanulni.
A tanárnőnek elállt a lélegzete. A fiú ott ült előtte – vékony testű, sebes kezekkel – és olyan természetességgel mondta mindezt, mintha csak azt mesélte volna, hogy tegnap esett az eső.
Sokáig nem tudott mit mondani. Csak átölelte Maxot, és megígérte neki, hogy többé nem lesz egyedül.