A temetés alatt egy kislány bemászott az apja koporsójába, és nem akarta elengedni őt: a jelenlévők először azt hitték, hogy csak gyászol, mígnem megtudták a szörnyű igazságot 😨😱
A temetés során a kislány hirtelen odalépett a nyitott koporsóhoz, a kezét apja mellkasára tette, majd váratlanul bemászott, és egész testével hozzá bújt. Óvatosan a vállára hajtotta a fejét, mintha félt volna felébreszteni, és halkan sírni kezdett, remegő hangon suttogva:
— Apa, kérlek, ne menj el… Tudom, hogy hallasz engem… Ne hagyj itt…
Vékony vállai remegtek, könnyei az elhunyt fekete öltönyére hullottak, apró ujjai pedig olyan erősen kapaszkodtak az ingujjába, mintha az élet és halál között próbálnák visszatartani őt.
A körülötte lévő emberek először tanácstalanok voltak.
Néhányan félrenéztek, mások titokban letörölték a könnyeiket. Többen suttogták, hogy a kislány nem tudja elfogadni, hogy most már árva, túl kicsi ahhoz, hogy megértse: az apja soha nem tér vissza.
— Szegény gyerek… — suttogta együttérzően egy nő.
— Ez a gyász, nem fogja fel… — válaszolta egy másik.
A pap óvatosan közelebb lépett, és gyengéden próbált megszólítani:
— Kicsim, angyalom, ki kell jönnöd… hagyd, hogy a felnőttek elköszönjenek…
De a kislány még szorosabban bújt apja testéhez, és hirtelen kétségbeesetten felkiáltott 😨 A jelenlévőknek úgy tűnt, hogy csak gyászol, mígnem megtudták a szörnyű igazságot 😨😱 Folytatás az első kommentben 👇👇
— NE ÉRJETEK HOZZÁ! Lélegzik! Él! Miért nem halljátok?!
Mindenki megdermedt. A rokonok megpróbálták megnyugtatni, mondván, hogy ez sokk, és a gyerek csak képzelődik.
De amikor két férfi megpróbálta felemelni, a kislány tovább ismételgette, könnyei között fuldokolva:
— Meleg! Lélegzik! Kérlek, nézzétek meg! Nem halt meg!
A sírása egyre kétségbeesettebb lett. Aztán az egyik temetkezési dolgozó, egy erős, felnőtt férfi, a „halott” arcára nézett, és elsápadt.
— Várjanak… — suttogta. — Álljanak meg. Ő… nem hideg.
A pap közelebb hajolt, fölé hajolt, és két ujját a nyakára tette.
— Van… pulzus… — mondta alig hallhatóan. — Gyenge, de van.
A templomban kiáltások törtek ki. Néhányan orvosért futottak, mások sírni kezdtek, megint mások imádkoztak.
A kislány pedig még szorosabban az apja mellkasához bújt, és halkan azt suttogta:
— Mondtam… tudtam… soha nem hagynál el engem.
