A szomszédok nevettek, amikor látták, hogy a legolcsóbb és legöregebb téglát vettem 😲 De miután látták, mit csináltam ezekből a téglákból, megdöbbentek az eredménytől 😱 Itt van, mit csináltam ezekből a téglákból ⬇️ ⬇️
„Miért vetted a legolcsóbb, legcsúnyább téglát?” — kérdezték nevetve a szomszédok. Furcsának találták, hogy az új építőanyagok helyett egy régi, egyenetlen és durva téglát választottam. De én tudtam, mit csinálok.
Ezek a téglák igazi felfedezés azok számára, akik értékelik az értéküket. A régi gyárakban, ahol az agyagot forró kemencékben égetik, hagyományos technológiák szerint, biztosítják az anyag tartósságát és szilárdságát.
A szovjet tégla nem csupán építőelem, hanem egy darab történelem, amely minden egyes égetett agyagdarabban ott él.
Amikor elhatároztam, hogy házat építek, pont ezt a téglát választottam. Körülbelül 16.000 darabra volt szükségem. Ebből 12.000 ment a homlokzatra, a többi pedig a belső falak alapjaként szolgált.
Ez a tégla ismert a jellegzetes textúrájáról. Egyik oldala mindig kicsit durvább — ez a gyártási technológia eredménye.
A homlokzati falazathoz pontosan ezt az oldalt használtam, hogy kiemeljem az épület karakterét és egyediségét.
A használat előtt a téglákat különleges időjárásálló impregnálóval kezeltem. Az impregnáló körülbelül 5 mm mélységig hatolt be, így védte az anyagot az esőtől és a hőmérséklet-ingadozásoktól.
Ezután a téglákat a napra tettem száradni. Ez a folyamat rengeteg időt vett igénybe, de az eredmény minden erőfeszítést megért.
A ház, amelyet 2017-ben építettem, már három év múlva élvezte a falak gazdag, élő textúráját. A szomszédok, akik korábban nevettek, most jöttek megnézni az eredményt.
De nem álltam meg itt. Ugyanezek a téglák szolgáltak alapként a belső falak számára is. A belső térben loft stílusban rendeztem be a helyiségeket: fehérre festett téglafalak, látható fagerendák, fémelemekkel díszített lámpák.
Ezek a falak, egyenetlen textúrájukkal és természetes bájukkal, otthonos légkört teremtettek és kiemelték a ház egyediségét.
Most már biztosan mondhatom: ez az „csúnyának” tartott tégla volt életem legjobb döntése.