Anyukám 60. születésnapjára valóban emlékezetes ajándékot akartunk adni neki 🥰 Régóta álmodott egy kényelmes, praktikus konyháról, de mindig halogatta a felújítást, mert úgy gondolta, hogy vannak fontosabb dolgok 💖 Ezért úgy döntöttünk, hogy magunk vállaljuk a munkát, és mi magunk újítjuk fel a konyhát 😍 A költségvetés szűkös volt – csak az anyagokra és a gépekre volt elég, így a munka nagy részét mi végeztük el 😯 Az eredményt a hozzászólásokban található linken mutatjuk 👇👇
A legegyértelműbb dologgal kezdtük — eltávolítottuk a kifakult tapétát, amely még a gyerekkorunkat idézte, és friss, világos falakkal cseréltük le. Az új padlót praktikus, könnyen tisztítható csempével borítottuk.
A műanyag ablakot, amelyet néhány évvel ezelőtt szereltünk fel, megtartottuk, de a régi, keskeny párkányt eltávolítottuk. A helyére egy széles pult került.
Fehér bútorokat választottunk, szemben a széles körben elterjedt mítosszal, miszerint a fehér bútorok nem praktikusak. Valójában a világos bútorok könnyen tisztíthatók, és vizuálisan tágítják a teret, így a konyha világosabbá és tágasabbá válik.
A munkafelület kényelmes és jól megvilágított lett: a felfüggesztett szekrények alá beépített lámpákat helyeztünk.
A mosogatót a sarokba tettük, ami jó megoldásnak bizonyult: közel van a munkafelülethez, de távol a tűzhelytől — így most már nem fröcsköl a víz a fazekakra és serpenyőkre.
A hűtő ugyanaz maradt — még nem sikerült kicserélni, de kitaláltuk, hogyan illeszkedjen a belső térbe: eltávolítottuk a hűtőről a sok hűtőmágnest, amelyekről anyukám nem akart lemondani.
Nem minden volt tökéletes: a mikrót a hűtő tetejére kellett tennünk, és most nem annyira kényelmes használni. De őszintén bevallotta, hogy ritkán használja, így nem lett belőle probléma.
A hűtő mellett a falra egy kis tévét tettünk. Most anyukám kedvenc műsorait nézheti főzés vagy étkezés közben, anélkül, hogy elvonja a figyelmét a folyamatról.
Amikor a felújítás kész lett, izgatottan vártuk anyukám reakcióját. Belépett a konyhába, körbenézett… és elkezdett sírni. De ezek örömkönnyek voltak.
És akkor megértettük: az ajándék sikerült.
