Az esküvői szertartás alatt a német juhászkutya váratlanul az ifjú feleség útjába állt. Mindenki azt gondolta, hogy ez csak véletlen, de egy másodperc múlva valami olyasmi történt, ami mindenkit sokkolt… 🐾
Rex több mint tíz éve volt Anna mellett — hűséges barát és társ. Eleinte úgy gondolta, hogy a kutya egyszerűen ideges, de hamar rájött, hogy másról van szó.
Anna megállt. Rex hozzásimult a lábához. Nem ugatott, nem morgott — csak mélyen a szemébe nézett.
— Rex, gyere, drágám — suttogta, remélve, hogy feláll. De a kutya nem mozdult. A vendégek suttogása erősödött. Anna apja már készen állt, hogy megfogja a pórázt.
És akkor — egy halk, szinte hallhatatlan morgás. Ez furcsa volt. Rex sosem viselkedett így.
Anna leült mellé, a kezével megfogta a fejét, és mélyen a szemébe nézett:
— Mi baj van, drágám?
Ekkor vette észre, hogy milyen nehezen lélegzik, és hogy remegnek a lábai. A szíve összeszorult. Már senkit nem látott, csak Rexet.
A vendégek suttogtak, próbálták megérteni, mi történik. De Anna csak a saját szívét hallotta, és csak Rex szemét látta, ami tele volt szeretettel és szomorúsággal.
— Rex… — suttogta újra.
És pontosan ebben a pillanatban történt valami, ami mindenkit megrázott… Folytatás az első kommentben 👇👇
Anna megállt. A vendégek összenéztek zavartan. A vőlegény is közelebb lépett. És akkor határozottan azt mondta:
— Azonnal a kisállatklinikára megyünk.
Az esküvőt azonnal le kellett mondani. A fehér ruha, a zene, a virágok — mind ott maradtak, miközben Anna, a vőlegény és a szülei Rexet beemelték az autóba és elindultak a kórházba.
Az orvosok diagnózist adtak: Rex szívelégtelenségben szenvedett, és már csak néhány nap, talán hét volt hátra az életéből. Anna nem tudta megállítani a könnyeit.
— Nem ünnepelhetek esküvőt, ha tudom, hogy Rex elmegy. Ő a családom — mondta a vőlegényének. — Kérlek, halasszuk el mindent. Veled kell lennem.
A vőlegény szorosan átölelte őt, és habozás nélkül beleegyezett.
— Természetesen, ő fontosabb. Később is megcsinálhatjuk. A legfontosabb, hogy azokkal legyünk, akiket szeretünk.
És akkor, néhány órával később, beléptek a kisállatklinikára Anna szülei, a vőlegény szülei… és a pap. Hozzák az eljegyzési gyűrűket, virágokat.
— Azt gondoltuk — mondta Anna apja — hogy ha az esküvőn mindenkinek ott kell lennie, akit szeretsz, miért ne tarthatnánk meg itt? Rex legyen ott veletek ebben a pillanatban.
Így történt, hogy a klinikán zajlott le a legőszintébb és legvalóságosabb szertartás. Anna egy egyszerű fehér köpenyben, a vőlegény ingben, felhajtott ujjal, és közöttük — Rex, aki csendben szunyókált, érezve a szeretetet, amely minden oldalról körülvette őt.
