Az özvegy kilátogatott férje sírjához, de egy ismeretlen nőt látott ott: amikor megtudta, ki ő, megrémült

Férje halála után a nő minden hétvégén kilátogatott a sírhoz: megtisztította a sírkövet, kiszedte a gyomokat, friss virágokat vitt.

Egy reggel, amikor megérkezett a temetőbe, valami furcsát vett észre. A férje sírja mellett egy ismeretlen nő állt — körülbelül negyvenéves. Az idegen óvatosan letörölte a sírkövet, tenyerét a fényképre helyezte, mintha bocsánatot kérne.

A nő megdöbbent, de nem merte megszólítani. Csak távolról figyelte az idegent. Ettől a naptól kezdve eltelt egy év, és nem látta többé. Férje születésnapján ismét elment a temetőbe. És újra meglátta az idegent.

— Elnézést… ismerte a férjemet?

Biztos volt benne, hogy az ismeretlen nő a férje szeretője volt, de az igazság sokkal szörnyűbb volt… Folytatás az első kommentben 👇👇

Az özvegy kilátogatott férje sírjához, de egy ismeretlen nőt látott ott: amikor megtudta, ki ő, megrémült

Az idegen felé fordult. A szemében aggodalom volt, de gyengédség is.

— Igen. Bocsásson meg, ha megsértettem a terét. Egyszerűen nem tudtam nem eljönni.

— Ki maga? — suttogta Irina. — Közel állt hozzá?

A hangja megremegett. Zsebéből elővett egy gyűrött papírlapot, és átnyújtotta a nőnek.

— Én vezettem azt az autót. Azt, amikor… megtörtént.

A világ megingott. A fülében zúgás támadt. Az idős nő nem tudott megszólalni.

— Nem hajtottam el. Maradtam, mentőt hívtam, kihallgattak, bíróság elé álltam. Ártatlannak nyilvánítottak — ő tiltott helyen kelt át. De ez semmit sem jelent. Minden nap ezzel élek. Csak… valahogyan jóvá akartam tenni. Ha ez egyáltalán lehetséges.

Az özvegy kilátogatott férje sírjához, de egy ismeretlen nőt látott ott: amikor megtudta, ki ő, megrémült

A nő hosszú ideig hallgatott. A kezében remegett a papír. Hivatalos jelentés volt. Minden igaz volt. Eszébe jutott, hogy annak idején nem találták meg a vétkest.

— Maga járt ide ezalatt az idő alatt? — kérdezte halkan.

— Igen. Gyakran. Néha éjjel is. Nem vártam megbocsátást.

Az özvegy lassan a sírhoz lépett.

— Makacs volt. Ezerszer kértem, hogy ne vágjon át…

Az idegenre nézett.

Az özvegy kilátogatott férje sírjához, de egy ismeretlen nőt látott ott: amikor megtudta, ki ő, megrémült

— Menjen el. — a hangja nyugodt volt. — Nem azért, mert gyűlölöm. Hanem mert ő nem bocsátotta volna meg nekem, ha hagyom, hogy maga örökké szenvedjen.

Az idegen mondani akart valamit, de meggondolta magát. Bólintott, és csendben elsétált, anélkül hogy visszanézett volna.

Értékelje ezt a cikket
( 5 assessment, average 3.6 from 5 )
Tetszett ez a történet? Kérjük, ossza meg ezt a bejegyzést családjával és barátaival!
Megjegyzés hozzáadása

;-) :| :x :twisted: :smile: :shock: :sad: :roll: :razz: :oops: :o :mrgreen: :lol: :idea: :grin: :evil: :cry: :cool: :arrow: :???: :?: :!: