Beszálltam egy zsúfolt liftbe, és a kijelzőn megjelent a figyelmeztetés: „Túlterhelés”. A többi utas kidobott, kövérnek neveztek, de hirtelen tettem valami teljesen váratlant 😲😲
Ma reggel valami nagyon kellemetlen történt velem.
A 15. emeletre kellett felmennem az irodába, ahol a lift elég régi volt. Természetesen tizenöt emeletet gyalog megtenni igazi kihívás lett volna számomra. Őszintén szólva, molett lány vagyok, és ahogy ez gyakran előfordul, néha nehezen mozgok.
Beléptem a liftbe: bent már állt két férfi, egy anya a gyerekével és egy ötvenes éveiben járó nő. Az ajtók majdnem bezáródtak, de a lift nem indult el. A kijelzőn ez a figyelmeztetés jelent meg: „Túlterhelés. Egy utasnak ki kell szállnia.”
Mindenki azonnal felém fordult. Senki nem mondott semmit nyíltan, de a tekintetek mindent elárultak: „Te vagy kövér – szállj ki.”
— „Asszonyom, kiszállna, kérem? Sietünk” – mondta az idősebb hölgy.
— „Nem vagyok asszony, csak tizenkilenc éves vagyok” – feleltem.
— „Istenem, ilyen fiatalon így elhanyagolni magát… Kisasszony, szálljon ki, maga miatt van túlterhelés.”
— „Sietek, nem tudok kiszállni” – válaszoltam visszafogottan.
Ekkor a férfiak is közbeszóltak:
— „Nem látod, hogy várunk? Szállj már ki!”
— „Menj fel a lépcsőn, az úgyis egészségesebb lesz neked.”
Elfogyott a türelmem. És akkor tettem valamit, amit még magamtól sem vártam volna. 😢😲
A történetemet elmesélem az első kommentben – és ti meséljetek, kerültetek-e már hasonló helyzetbe? 👇👇
Felsóhajtottam, és megnyomtam az „ajtónyitás” gombot.
— „Rendben, kiszállok” – mondtam, és félreálltam.
De mindenki meglepetésére a lift így sem indult el. Rájuk néztem és nevetni kezdtem:
— „Ó, most már értem, köztetek is van más kövér. Na, ki száll ki most? Talán maga, nagymama?”
— „Nem vagyok nagymama, csak negyvenöt éves vagyok” – vágta rá élesen a nő.
— „Nem úgy néz ki. Idősebbnek látszik. Na, szálljon ki végre, a súlyfeleslegével feltartja az embereket.”
A nő dühösen kifújta a levegőt, és kiszállt a liftből. De újra – semmi. Az ajtók bezáródtak, és a lift nem mozdult.
Már hangosan nevettem, nem tudtam megállni. Egyikük a másik után kezdett kiszállni, azt gondolva, hogy ez a probléma. De a lift továbbra sem működött.
És csak később derült ki, hogy valójában nem én voltam a gond. A régi lift már régóta hibásodott, és ezúttal egyszerűen nem volt hajlandó elindulni.
És én ott álltam a folyosón, és úgy nevettem, hogy valószínűleg a többieknek csengett a füle.
