Egy 79 éves nagymama minden reggel a szemetesládánál turkált, az emberek azt hitték, ételt keres, de a valóság sokkal rémisztőbb volt 😱😱
Az idős asszony az első emeleten lakott, egy párás ablakú lakásban, ahol a függőleges fikuszok lehullottak a párkányról. Senki sem tudta igazán, ki ő. A szomszédok egyet tudtak: minden nap, pontosan hat órakor, kivitte a nagy kifakult táskáját és a kukákhoz ment. És elkezdett turkálni. Hosszan. Mintha valami fontosat keresne.
— Megint megy…
— Talán ételt keres? Vagy palackokat?
— Nem, ő csak bolond.
— Vagy boszorkány. A szemei olyanok, mint egy bagolyé — beszélték a helyiek.
Ugyanabban a házban élt egy kilencéves kislány is. Gyakran látta a nagymamát az ablakból, de nem értette, miért csinálja ezt minden nap. Egy nap a kíváncsiság legyőzte a félelmet. Amikor az anyja elment dolgozni, leszállt a udvarra és odament közelebb.
— Nagymama… elvesztett valamit?
Úgy tett, mintha nem hallaná. A kezei tovább kutattak a szemétben — maradványokban, papírdarabokban, koszos rongyokban. Aztán megálltak. A kislány azt várta, hogy azt mondja, csak ételt keres, de amikor megtudta az igazságot, megdermedt a rémülettől… Folytatás az első kommentben 👇👇
A kislány durvaságot várt, de a nagymama hirtelen suttogta:
— Láttál itt egy csecsemőt?
A kislány elképedt.
— Kit?
— Egy kisfiút… nagyon kicsit… takaróba volt bebugyolálva. Elvesztettem. Valahol itt van.
Ezekkel a szavakkal újra belehajolt a szemétbe, és folytatta a kutatást a régi zacskókban, már nem figyelve a kislányra.
A kislány rémülten futott haza, este pedig mindent elmesélt az anyjának. Az elsápadt és csak suttogta:
— Ne menj hozzá többé, értetted? Ne menj közel.
Egy héttel később az idős asszony meghalt — pont a kukák mellett. Stroke. A mentő gyorsan jött, de már késő volt. A táskát, amit sosem engedett el, elvitték a kertészek. Néhány nappal később a bejárati padnál suttogni kezdtek:
— Hallottad, mit derítettek ki róla?
— Kiről?
— Arról a nagymamáról. Tizenöt évesen titokban szült. Otthon. Az apja majdnem kétszer idősebb volt, állítólag szomszéd. Mindent elrejtett. Szült — és azonnal kidobta a gyereket. A szemétbe. Az anyja akkor megverte és kidobta.
— Uram Isten…
— Azóta megbolondult. Néha az elmegyógyintézetben volt, néha otthon. Aztán teljesen elzárkózott. És minden nap ment a kukákhoz. Keresni. A gyermekét.
