Egy férfit ismertem meg egy társkereső oldalon, elhívtam magamhoz az első randira, de amikor kinyitottam az ajtót, sikoltottam a rémülettől 😱😨
Az első férjemtől való válás után sok komplexus alakult ki bennem. Folyton azt mondogatta, hogy csúnya vagyok, senkinek sem kellek, és hogy nélküle soha senki nem fog szeretni. És én hittem neki. De a válás után — pontosabban a megcsalása után — mintha kinyílt volna a szemem. Rájöttem, kivel éltem együtt annyi éven át.
A barátnőim azt tanácsolták, hogy regisztráljak egy társkereső oldalra — „legalább egy kicsit eltereli a figyelmed”, mondták. Nem nagyon hittem benne, hogy ez segíthet, de egy nap mégis rászántam magam.
Hirtelen tucatnyi férfi kezdett írni nekem nap mint nap: bókok, figyelem, érdeklődés. Szokatlan volt, de kellemes.
Egyikükkel különleges beszélgetés alakult ki. Nagyon intelligens, művelt férfi volt, finom humorérzékkel. Órákig beszélgettünk, és azon kaptam magam, hogy várom az üzeneteit.
Egyetlen furcsaság volt: a profilján nem volt fénykép az arcáról. Csak néhány részlet — a szemei, a kezei, egy hátulról készült kép. De olyan őszintének tűnt, hogy nem tulajdonítottam neki jelentőséget.
Néhány hét múlva találkozót javasolt. Beleegyeztem. Elkészítettem a vacsorát, szépen felöltöztem, kitakarítottam a lakást — mindent tökéletesnek akartam. Amikor megszólalt a csengő, a szívem hevesen vert. Kimentem az ajtóhoz… és sikoltottam a rémülettől. 😱😱 Folytatás az első kommentben 👇👇
Az ajtóban az exférjem testvére állt. Egy csokor virággal.
— Sajnálom, hogy nem mondtam el korábban — mondta halkan. — Azt hittem, nem akarnál beszélni velem.
— Mit keresel itt? — kérdeztem döbbenten.
— Mindig is szerelmes voltam beléd — sütötte le a szemét. — Fájt nézni, ahogy a bátyám, az a bolond, nem becsül meg téged, megcsal, megaláz. Most, hogy szabad vagy… talán adhatnánk egy esélyt?
Megdermedve álltam, szólni sem tudtam. Ennyi év alatt észre sem vettem a figyelmét. És most nem tudom, mit tegyek — megszakítsam vele a kapcsolatot, vagy… adjak neki egy esélyt?
