Egy kutya elállta a mentő útját, és sehova sem ment… A mentősök döbbenten álltak az események előtt 😲
Aznap a mentő éppen egy hívásról tért vissza. Fáradtak, de összeszedettek voltak, siettek vissza — feszült nap volt, a hívások egymás után jöttek. Hirtelen a kocsi élesen megállt — a közút közepén egy kutya ült.
Egyenesen a járműre nézett. Sem dudálás, sem fényszóró villogás — semmi sem késztette arra, hogy elmozduljon. Mintha a kutya valamit közvetíteni akart volna az embereknek.
A mentős azt hitte, az állat megsérült vagy eltévedt, ezért kiszállt az autóból. A kutya azonban csak nyugodtan arrébb ment az út szélére — nem futott el, nem félt.
— Valami nincs rendben — mormolta a sofőr.
— Kövessük — javasolta az ápolónő.
Mintha hallotta volna őket, a kutya lassan elindult a bokrok felé, gyakran visszanézett, ellenőrizve, hogy követik-e. A mentős hirtelen megdermedt.
— Ide! Gyorsan! — kiáltotta.
Amit a bokrok között láttak, mindenkit megrázott 😲😲 Folytatás az első hozzászólásban 👇👇
A fűben, a bokrok alatt egy idős férfi feküdt. Eszméletlenül, kékes ajkakkal és gyenge pulzussal. Egyedül volt, és ha nem lett volna a kutya, senki sem találta volna meg.
A mentősök azonnal cselekedtek: oxigén, hordágy, injekciók… A férfit sürgősen kórházba vitték. A kutya pedig az egész utat az autó után futott. Fáradt volt, de nem maradt le.
A betegfelvételnél nem küldték el a kutyát. Etették, simogatták, valaki vizet hozott neki. Mindenki el volt ámulva a hűségétől.
Egy nap múlva a férfit az intenzív osztályról a kórterembe vitték. És az egész személyzet, a betegápolóktól a nővérekig, kezdte kérni a főorvost: „Engedjék meg, hogy a kutya láthassa a gazdáját… annyit tett érte.”
És az orvos engedett.
Amikor a kutyát beengedték a szobába, csend lett. A férfi nehezen felemelte a fejét… és elsírta magát. A kutya halkan nyüszített, odabújt az ágyhoz.
Azóta minden jobbra fordult. A beteg minden nap várta barátját az ablak alatt. Beszélgetett vele, megígérte, hogy amint kijön, elmennek sétálni.
