Hazajöttem munka után. Felmentem az emeletre, és szokás szerint megnyomtam a csengőt. Csend. Ráütöttem az ajtóra — ismét nem jött válasz. Kivettem a kulcsot, és bementem.
A látvány, ami elébe tárult, földre sújtott. A tévé bekapcsolva volt. A hűtő ajtaja résnyire nyitva. A földön ruhák, törölközők, gyerekjátékok hevertek.
Tovább mentem, és megnéztem a fürdőszobát — egy vízfolt volt a padlón. Mintha valaki sietve távozott volna.
Hol van a feleségem? Hol van a fiam? Semmit sem értettem. A feleségem telefonja ki volt kapcsolva.
Hirtelen léptek hangját hallottam mögöttem. A folytatás a kommentekben⬇️⬇️
Három éve vagyok házas. A feleségemmel a munkahelyünkön találkoztunk — egy szokásos történet: közös projektek, közös ebédek, hosszú beszélgetések. A házasságunk után megváltozott az életünk.
Teherbe esett, és szülési szabadságra ment, és az összes pénzügyi felelősség a vállamra nehezedett. A mindennapok egyformává váltak: reggel a munkahelyen, este otthon.
A feleségem rendben tartotta a házat, vigyázott a fiunkra, vacsorát készített, és én tudtam, hogy amikor hazaérek, a megszokott meleg fog várni.
De az az este már eleve furcsán kezdődött.
Kinyitottam a lépcsőház ajtaját, felmentem az emeletre, és szokás szerint megnyomtam a csengőt. Csend. Ráütöttem az ajtóra — ismét nem jött válasz. Talán a fürdőszobában van? De mindig hallja a lépteimet. Kivettem a kulcsot és bementem.
A látvány, ami elébe tárult, földre sújtott. A tévé bekapcsolva volt. A hűtő ajtaja résnyire nyitva. A földön ruhák, törölközők, gyerekjátékok hevertek.
Tovább mentem, és megnéztem a fürdőszobát — egy vízfolt volt a padlón. Mintha valaki sietve távozott volna.
Hol van a feleségem? Hol van a fiam?
Az agyam gyorsan és idegesen kezdett pörögni. Az első dolog, ami eszembe jutott, a rablás volt. De nincs pénzünk vagy ékszereink otthon. Akkor mi történt? Miért tűnt úgy, mintha valaki gyorsan elmenekült volna, mindent hátrahagyva?
Reszkető ujjaimmal tárcsáztam a feleségem számát. Csengetés. Aztán a hideg, közömbös hang az üzenetrögzítőn: „A hívott fél ideiglenesen nem elérhető.”
A szívem hevesen vert. Talán pár percet kések? Talán ha korábban érkezem, tudtam volna valamit tenni?
Ekkor léptek hangját hallottam mögöttem.
— Ó, drágám, már itt vagy? — hallottam a feleségem hangját.
Gyorsan megfordultam. A feleségem az ajtóban állt, kezében egy bevásárló szatyorral. Nyugodt. Mosolygós.
— Mi történt itt? Hol van a gyerek? Miért volt lekapcsolva a telefonod?
Nyugodtan levette a kabátját és letette a táskáját az asztalra.
— Hogy telt a napod?
Nem bírtam tovább.
— Mi történt?! HOL VAN A GYEREK?!
A feleségem rám nézett, meglepett arckifejezéssel.
— Nyugi. A mamámmal van. Csak fél órára mentem el a boltba.
— És… mi ez a rendetlenség?
Mosolygott és leült a kanapéra.
— Kérdezd meg, mit csináltam ma.
Pár pillanatra elhallgattam, majd kérdeztem:
— Mit?
A feleségem nyújtózkodott, ásítozott, és mosolyogva mondta:
— Semmit. Csak pihentem.