Egy stroke után az orvosok közölték velünk, hogy anyám már nem élhet egyedül 😢. A húgom azonnal visszautasította, hogy magához vegye, mondván, hogy kicsi a lakása, van férje és gyerekei. Anyám hozzánk költözött. A feleségem otthagyta a munkáját, hogy éjjel-nappal gondoskodhasson róla.
De egy idő után ki kellett tennem a saját anyámat a lakásunkból. Már nem bírtuk tovább elviselni…
Elmesélem a történetünket az első kommentben👇👇
Egy nap felhívtak minket a kórházból – anyám stroke-ot kapott. Azt mondták, hogy többé nem élhet egyedül, és haza kell vinnünk magunkhoz. A húgom rögtön elutasította, mondván, hogy kicsi a lakásuk, van férje és gyerekei, és anyánk „nem fér bele” az életükbe.
A feleségemmel megbeszéltük, és úgy döntöttünk, hogy magunkhoz vesszük anyámat. Nem volt elég pénzünk ápolóra.
A feleségem kénytelen volt otthagyni a munkáját, hogy éjjel-nappal gondoskodhasson róla. Majdnem két év telt el, miközben megállás nélkül dolgoztunk.
A feleségemnek köszönhetően anyám lassan felépült. Már nem tudott dolgozni vagy teljesen önállóan mozogni, de segített a házimunkában, és vigyázott az unokánkra.
Egész idő alatt anyám kategorikusan elutasította, hogy visszaköltözzön a saját lakásába. Nem erőltettük, és támogattuk a döntését.
Azonban egyszer véletlenül meghallottam egy beszélgetést anyám és a húgom között. Anyám azt mondta, hogy el akarja adni a lakását („hiszen úgyis a fiammal lakom”), és a pénzt a húgomnak adja.
Ez nagyon megrázott és mélyen megbántott. Hogyan áldoztuk fel magunkat érte, hogy aztán ilyen hűtlen legyen? Nem tudtam hallgatni.
— Anya, mi befogadtunk és gondoskodtunk rólad a nehéz időkben, és te most a húgomnak akarod adni a lakásodat? Hol van ebben az igazság? Ha ő ennyire fontos neked, menj hozzá lakni. De ne feledd, kik voltak melletted a legnehezebb pillanatokban. A feleségem mosta a ruháidat, kanállal etetett, és te…
Anyám összepakolt, és elment a húgomhoz. Ezt a mai napig nem bánom. Most érezzék meg ők, min mentünk keresztül mi.
